Mozaikkép

És te?

Mozaikkép. Sok apró darab, mely az alkotó keze alatt egy egésszé áll össze, és ott van előtted.  Csodálod, hogy minden milyen szépen illeszkedik egybe.  Áhítat van benned. Tiszteled az alkotót, és magát az alkotást. 

Mozaikkép az élet egy részletének sok-sok apró darabja is, ami egy egésszé áll össze. Meghökkensz, hogy minden egybeilleszkedik, a jó és a rossz is. Mintha kiegyenlítenék egymást. Mit érzel? Áhítat van benned, mert a jó mindig kivívja magának a tiszteletet. S talán a csalódottság érzése is,  de csak kisbetűvel, mert rossztól miért is várnál jót, még ha az álarc olykor kedvesnek látszik is.  Egyszerűen csak nagyot nézel keserűséggel, hogy ez és ez lehetséges. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy értesz, kinyílik a szemed. Mert a részletek összeilleszkedve, megmutatnak valami fontosat. Az események láncolatának okát és célját, s ezek mögött a leplezetlen lélekrajzot és emberajzot. Mert a szavak, a cselekedetek önmagukról  beszélnek. Mintha a valóság mozaikképe tükörképe lenne, annak amit a képen, és egy másik képen is látsz.

Egy olyan képen, melyet a 2. században Antiochiában készítettek. Az alkotás egy szemet ábrázol, amelyben nem a jó mindenhatóságának tekintete köszön vissza, hanem maga a gonosz. A szemet egy kutya, egy ölyv, egy kígyó, egy rák, egy százlábú, egy leopárd, egy háromágú szigony és egy kard is támadja. Mintha le tudná győzni. A római hit szerint ugyanis, ha egy ilyen kép felkerült a házba, akkor azt védelmet jelentett az ott lakók számára a rossz ellen. 

A rossz és a jó küzdelme áthatotta a múltat, és a jelen sem születik meg nélküle. Ez a régi ábrázolás, amit most látsz, lehet, hogy számodra gyermeki elképzelésnek tűnik elsőre. Mégis mit lehet ennek a képnek a jelentősége ma Neked?  Az, hogy megérezd, hogy az ember egykor és ma is, próbálta és próbálja szavatolni önmaga és a családja védelmét a rossz ellen. Mert a rossz, akár várod, akár nem, megérkezik. A valós életed mozaikdarabjai, amelyek most képpé formálódnak benned, ezt ábrázolják ki. De nem csak ennyit, hanem a küzdés nemes lelkületét is. Azt, hogy Te nem egyezel ki és kötsz egyességet a rosszal, hanem a jó mellett kötelezed el magad. Határozottan, bátran olyan mozaikdarabokat illesztesz össze, ahol a Jó Szem sugárzó erejéről alkotsz képet. A képeden nincsen kutya, ölyv, kígyó vagy rák, csak fény, csak a Jó Szem sugara, ami beborít mindent, és igenis eléri az érző szíveket. Mintha nem is kellene a küzdelem a rossz ellen, és a jó csak magától diadalt aratna. Mintha a kép, amit alkotsz, nem is evilágból származna, és csak utópia volna. Mert a földi világban van küzdelem, nem is kevés, amibe beleremeg a szív, és beleborzad a lélek, hisz az igaztalan üldöztetésnél aligha van rosszabb. Beléd hasít a fájdalom, amikor a rossz a jó fényét megtöri, és már majdnem meghasad a szíved is. Ám a küzdelmedet felülről és egyszersmind kívülről nézve, az az érzésed támad, hogy minden rossz ellenére a jó jelen van és mintha csak magától aratna diadalt, és hasztalan hiábavalóság a rossz nekifeszülése. Mondod is, hisz tudod, hogy az igazság ereje mindenre elég. A rossz előretörése így csak időleges, és nem örök sohasem.

Jó érzés a magad alkotta képen látni, hogyan látod a világot. Jó érzés kirajzolni magadból. Jó érzés akár csak egy pár pillanatra is kívülről szemlélni azt a helyzetet, amiben benne vagy. Elmondani önmagadnak, és másnak, hogy a jó igenis diadalt arat.

Azon az antiochiai képen, mi gondolkodásra késztetett van egy görög nyelvű felirat is: KAI CY? És te?  Ezt a kérdést te is felírod a magad alkotta mozaikképedre. Felírod, mert a lényeges kérdés az, hogy te hol állsz, a Gonosz Szem oldalán, vagy a Jó Szem mellett lélektől elkötelezve, melynek a fénye kisöpör minden sötétséget?

       Mozaikkép. Csodálod a múlt egyik alkotását. Tiszteled a lényeglátást. És a jelen örvénylő mélysége felett a Felülről érkező Lélek fényében alkotni kezdesz. Leírod, elmondod, hogy a Jó Szem ereje a mindenható, és ha van rossz is, az életed mozaikdarabjai alkotta kép sokkal több jót mutat meg, és Azt, aki mellett elkötelezted  magad.