Csak megtörténik

Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. A legváratlanabb pillanatban, mintha az Égből szállna alá egy angyal, aki vezeti utadat.

    Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. Ami után vágyakoztál, csendes reményeket hordozva a szívedben, mindig bízva abban, hogy álmaid csodája valósággá lesz. Vágyakoztál annak ellenére, hogy hitetlen mosollyal bíztattak az emberek, hogy gyermeki a hited, és ideje lenne felnőni már,  és racionálisan számolnod a lehetőségekkel. De te ezzel mit sem törődve az álmaidat nézted, és nem a lekicsinylően megfogalmazott esélyeket.

    Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. És ekkor felsóhajtasz, hogy mennyi minden nehézség és akadály van mögötted, és a tehetetlenség megkísértő érzése. Amikor a kudarc és az eredménytelenség, és nem pusztán az emberek sugallták neked, hogy ideje lenne letenned kezed, és megállni végre. Mégsem tetted, mert vágyad képe, ami a jövőt rajzolta eléd, éltetett, és adott erőt, hogy  megtedd a következő lépést az álmod felé.

       Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. Kinyílnak a kapuk, és haladsz, ahogyan mindig is szerettél volna. Érzed, hogy te ezért mindent megtettél, amit ember tehet, de mégsem a te érdemed. Mert a munka noha nélkülözhetetlen a csoda elérkezésében, mégis kevés. Több kell, az áldás, ami Felülről érkezik. A szerencsés csillagzat, az angyali sugallat, hogy az események kedvezően alakuljanak. Szívedben úgy dobban ez a mondat, mint még soha: ”Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9,16) 

       Most a csodára tekintesz. Olyan, amilyennek elképzelted? Nem tudod pontosan a választ megadni, mert nem jelöltél meg konkrét helyet, időt, és prófétaként sem jövendöltél pontos forgatókönyvet, hogy életed eseményei így következzenek el. Csak azt tudod mondani, hogy ami most van, az úgy tökéletes, ahogyan van. Mert álmod bontja szárnyát, és örülsz minden pillanatnak, amit megélhetsz. 

       Nem hiszed, hogy szürkülhet a fény, de mégis a csodából kipillantasz egy pillanatra a jövő felé. Elmerengsz azon, hogy mennyi magaslat és mélység van benne elrejtve. Elmerengsz, és érzed, hogy bármi lesz majd a szíved zöldellő ágon pihen és Felülről való békesség és boldogság a tied. Mert életed folyama Isten kezében, aki csodát hoz a kellő időben. A te feladatod pedig az, hogy rendületlenül, rendíthetetlenül higgy az álmaidban, lelkedben nem egyezve ki a lehetetlennel. S a lehetetlent nem ismerő lelked munkára sarkall, hogy dolgozz, fáradj azért, ami még a képzeletedben él, de tudod, érzed, hogy a kellő időben a csoda megérkezik. Hisz a lelked tovább álmodik, nincsen megállás, csak folytatás. A szív termékeny, ezernyi vággyal, ábránddal van tele, mely egy cél köré csoportosul, hogy az lehess, azt tehesd, amire a benne lévő tehetség késztet, és amiben kedved leled, az alkotás megunhatatlan örömével.

       Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. Ahogyan a  régen volt, és eleink papírra vetették a boldog megtapasztalást. Megtörténik a csoda ma is, csak szem kell hozzá, hogy lásd, és a szív Felülre való hangoltsága, hogy tudd, érezd, hogy honnan van ez, és micsoda kivételes ajándék. Megtörtént, megtörténik, és meg fog történni a csoda a jövőben is, kiváltképp  mélységek között és után, újra és újra felderül a fény.