Vissza kezdőbe!

Vissza kezdőbe! - hallod újra és újra egy dús lombú fa árnyékában, és látod mozdul a csapat. Visszaáll mindenki a helyére, és játsza újra, amit kell. Közben forog a kamera.  A rendező megnézi a felvételt, és újra hallod a vezényszót. Vissza kezdőbe! - újra veszik a jelenetet, hogy minden mozdulat, szó kifogástalan és élethű legyen - olyan, amit, ha majd látsz filmen azt érezd, hogy semmi mesterkéltség nincsen benne, és az események láncolata természetesen halad előre, ahol a szereplők olyanok, mintha nem is színészek, hanem egyszerű emberek lennének, akik megküzdenek a lehetetlennel.

Amit látsz, könnyűnek tűnik. Hiszen a szereplőknek csak el kell mondani, ami a forgatókönyvben le van írva, és segítséget is kapnak, hogy hogyan játszanak. A cselekmény is adott, nem a színésznek kell kitalálni, hogy mikor mit és hogyan cselekedjen. 

Vissza kezdőbe! - hallod újra és újra egy dús lombú fa árnyékában, te, aki egy csak szemlélő vagy. Mozdul a tömeg, a lovak felnyerítenek, és teszik ugyanazt újra fegyelmezetten. Noha ugyanazt látod, mégsem tűnik monotonnak. Mert a színjátékban mindig egy másik részletre figyelsz fel, és már a forgatás pillanataiban minden mozzanatot valósághűnek érzel. S már várod, hogy majd nézőként a filmvásznon hogyan sűrűsödik össze mindaz, ami a szemed előtt játszódik le.

Vissza kezdőbe! - hallod ismét, a kamera forog, és közben a gondolataiban időzöl a hegy és az erdő ölelésében. Ha az élet is olyan lenne, mint egy film forgatása, mennyivel könnyebb lenne. Ha az életedben is lenne egy forgatókönyv, mely megmutatná, hogy a viszontagságok között mit lépj, mit mondj, hogyan szólj, kivel köss szövetséget, és hogyan harcolj a jóért. Hisz a való életben is  pozitív hősként fogalmazod meg magad. Ám a való élet nem ilyen könnyű. Ott van benned a jóért való elszánás ugyan, a nemes cél is, ami vezet, mégis a küzdelmekben megmaradni már nehezebb. Mert nincsen forgatókönyv a kezedben, és Te vagy az, aki meghatározod utadat, és van, hogy bizonytalan vagy, hogy éppen mit és hogyan kellene. Lehet, hogy nem azt teszed, amit éppen kellene, és hibát vétesz, amit kijavítani, később felülírni már nehéz, de nem lehetetlen.  És azon gondolkodsz, milyen jó lenne, ha a való életben is  vissza lehetne állni a kezdő helyzetbe. Mert már tudnád, hogy mire figyelj, lásd, hogy hol les az ellenség, kiben bízz, milyen hibákat kerülj ki, észrevégy olyan részleteket, amelyeket a korábban nem vettél észre, és ezek mentén szabd szavaidat és cselekedeteidet. 
        Vissza kezdőbe! - a való életben nincsen ilyen lehetőség, ám azt mindig megteheted, hogy a megszerzett tapasztalataidat kamatoztasd, és bölcsebben haladj előre a jó kiteljesedésének céljából nem engedve semmit sem, újból nekirugaszkodva a küzdelmek sorának bátran és erősen az új lehetőségeket jól felhasználva. Végül a való életben mégiscsak olyan leszel, mint a hős, aki a filmvászonról lépett ki. Bár a forgatókönyvedet nem készen kaptad, hanem te írtad, de van egy Rendeződ, aki Felülről instruál, hogy a szenvedéssel teli küzdelmek után a happy end-ben valóságosan részed legyen!