Barát vagy ellenség?

Barát vagy ellenség? – az egyik legnehezebb kérdés, amire választ kell találni. Muszáj, mert az életed múlhat rajta. Nem túlzás. Mert az ember nem pusztán test, hanem lélek is, ami a másik lelke által erősödik meg vagy gyengül el, nyer önbecsülést vagy félelemben remeg és kishitű lesz, megkeseredik vagy reményt talál és látja, hogy lehet folytatás.

Barát vagy ellenség? Kivel veszed magad körül? Magad sem tudod olykor pontosan, mert a barát is tűnhet ellenségesnek, az ellenség pedig rokonszenvesnek. Ha jóhiszemű vagy, akkor a jót feltételezed, és abban kezdesz hinni, hogy ellenség nincsen. Csak ember van, kiben egyaránt van jó és rossz, és kebledre ölelnéd az egész világot. Úgy érzed, mintha téged is csak ölelnének – de csak addig, amíg a felszínt nézed a boldognak mondott időkben. Mihelyt boldogtalanabb időkben találod magad, mert sikertelen vagy, esetleg beteg, vagy egyszerűen csak megbotlasz, s netán elesel, kiderül azonnal, hogy mégiscsak csak van ellenséged a barátod mellett. Ellenséged, ki mindig is az volt, csak hallgatólagosan és leplezetten. Mert az ellenség az álcázásnak a nagy mestere. Csak akkor mutatja meg arcát, mikor úgy érzi, végre eljött az ideje, és győzhet feletted. Győzhet? Győzhet, ha engeded, hogy gonosz és álnok ereje elvegye hitedet és reményedet. Mert nem akar mást, hogy Te se szeress, légy konok, önző és hamis ember!

Barát vagy ellenség? Kire hallgatsz? Kire figyelsz? Mert barátod is van, nem csak ellenséged. Barát, ki nem pártol el, nem örül szenvedésednek, nem hajtja tűz, csak a Lélek lángja, mely forrón szeret és együttérez veled. Melletted van, közelsége balzsam a fájó sebedre. Míg az ellenségben csak a gyűlölet fortyog, és azon munkál, hogy még sebet ejtsen rajtad. Izzó öröm szenvedésed minden perce, s látod, hogy szinte már tombol, olyan mintha tűzben égne, féktelen indulata már-már perzsel. De mit számít ez, ha van igaz barátod? Barátod, ki testvéreddé lett, ki még a tűzbe is bemegy érted, veled, annyira szeret. Tűzbe, melynek perzselő lángját oltja, és nem szítja, és a láng –bárhogy is akar – nem éget meg téged. Hisz ott van melletted a barátod, nem is egy – kiknek lénye a változhatatlanság és az erő maga. Az erő átjár téged is, és megérzed: a barátaidban nem más, mint Isten érkezett meg hozzád. Nem szóvirág a szeretet, hanem megtartó erő, igazi testvériség, amely áldozatos és megmentő. Nincsen más gondolat benned, csak az, hogy Te is ilyen barát lehess! Barát és sohasem ellenség. Barát, mert örömöd a másik öröme, boldogulása. Barát, mert a nehéz idő alkalom arra, hogy kinyújtsd kezed, felemeld barátodat és küzdj érte! Barát, mert valóban jelen vagy a barátod életében, mert igazán és igazat beszélsz, s a beszélgetésben a szíved a szívéhez ér. Barát, mert értékes a másikkal töltött idő és a szó. Barát, mert hallod és érzed még azt is, amit a barátod szavak nélkül csak tekintetével üzen a szíve mélyéről. Barát lehetsz, micsoda lehetőség! Barát, már-már angyal. Eszembe jut egy idézet, amit pár éve az egyik barátomtól kaptam: „Mivel az embereket szárnyak nélkül nem lehet angyalnak nevezni, barátoknak hívjuk őket!”

Barát vagy ellenség? – gyötrő kérdés, hogy ki vesz körül. Gyötrő kérdés, melyre a választ megadja a nehéz idő. Ám fontosabb dolog azt tisztázni, hogy Te ki vagy? Barát vagy ellenség? Mert nem a másik döntéseiért, szavaiért felelsz, hanem azokért, amiket Te mondasz ki, azokért, amiket Te cselekszel.

Legyél csak barát, sohase ellenség! Hisz a tűzben és az indulatban Te is elégnél, és nem volna értelme földi létednek! Hisz csak a Jó számít, csak az igazi Szeretet! Az életed múlik rajta, nem kevesebb, hogy barát vagy ellenség leszel.