Mégis

Elindulni vagy mégis maradni? Beszélni vagy mégis hallgatni? A külső tényezők szabta irányhoz szabni magad vagy mégis figyelni a belső hangra? A belső hangra, ahol az irányítást átadod a Felülről való Erőnek,  mert amire késztetést érzel, tőled független, de mégis ezt érzed helyesnek.

Mégis ráhagyatkozni a Felülről való Erőre a Te döntésed. Amit lehet, hogy nehezen hozol meg, de amint engeded és hagyod, hogy a Felülről való Erő irányítson, a békesség és nyugalom árad szét benned. Lehet, hogy a pillanatban nem is érted a célját, ám nem sok idő kell hozzá, és látod, érzed, hogy az idő igazolta a Felülről való Erő irányítására való ráhagyatkozást. A megfelelő időben a megfelelőt tenni, és az élet elkezd virágot hozni. Ez a megmagyarázhatatlan csoda. Véletlenek nem voltak, és sohasem lesznek.

Mégis ráhagyatkozni a Felülről való Erőre - ez az élet egyik legfontosabb kulcspontja, ami olykor mégis elsikkad, és ahol nem ez jut érvényre, sivataggá válik minden. Csak kiszáradt fát látsz, az oázis, ha fel is tűnik, kiderül, hogy nem más, mint illúzió, amit erőlködéssel és verejtékkel raktak össze, s csak pár pillanatig marad meg.  Mert a Felülről való Erő nélkül csak por és homok minden szó és minden tett, amit az ember mond és tesz. Nem lehet építeni, alkotni semmivel.

Azon tűnődsz, hogy miért különbözünk ennyire? Miért van az, hogy az ember lelke nyitott a Felülről való érintésre, s a másik miért zárkózik el tőle? Miért sugárzik valakinek a szeme, és miért van az, hogy a másik tekintete csak árnyat rejt? Miért lesz valaki erősebb és tisztább a szenvedéstől,  és miért válik a másik sötétebbé a megpróbáltatástól?  Miért lélegzik valakiben az önzetlen, együttérző szeretet, és miért van az, hogy a másiknak csak a kegyetlenség a sajátja?  Miért van összhang valakiben, és miért látod az ellentmondás és a hamisság kavargó viharát a másikban? Sorjáznak a miértek, miközben téged a Felülről való Erőre való hagyatkozás köt le. Mégis ki kell tekintetned  belőle, mert maga az élet kényszerít erre. Az élet, hol a Felülről való Erőre hagyatkozás békessége helyett a nyughatatlan izzás van jelen, ami éget, és rengeteg sebet ejt - mintha a másikban már nem is lenne érző lélek, csak hideg számítás és elvakultság, hol hiába is kérdeznéd, hol van a mellékhatás: a lelkiismeretfurdalás? A lelkiismeretfurdalás alól vannak kivételek. Mert ha lenne ilyen tünet, akkor éreznék, hogy valami nincsen rendben, s a Felülről való Erő megérintette volna őket. Amíg valaki nem érzi a lelkével a jót, addig csak a rossz a mozgástere, és nem fogja fel, nem érzi át, hogy mit tesz a másik ellen. Mintha köd borulna rá, ami ellen nincsen ellenszer.
         Megütközöl, megrendülsz ezen, talán még el is keseredsz. De a Felülről való Erő mégis átmelegíti a szíved. A miért kérdése pedig egyre halványabb lesz, és a sebeid sem lángolva égnek, pedig ez lenne természetes. Érzed, hogy vannak, de a Felülről való Erő enyhülést ad, és a mégis érzése tölt be, amely felébreszt minden reggel, s hiszed, hogy nem a miért kérdésével kell foglalkoznod, hanem azzal, hogy a Felülről való Erő hogyan mutatkozik meg az emberekben. Ám ha a nap végén megállsz és visszatekintesz, tudod, hogy a miért kérdéseit nem lehet mégsem megkerülni, de mindig ott van mellette a mégis, mert van egy, kettő s talán több ember is, ki veled együtt a a Felülről való Erőre való ráhagyatkozást mutatta meg, és a békesség, a szeretet, az igazság illata terjedt kellő időben és helyen. S az élet újra, és mindig virágozni kezd. Ez a megmagyarázhatatlan csoda. Mert a Felülről való Erő a leghatalmasabb.