Anyák napi ünnepség sorozat van május első napjaiban. Egymás után, az óvodában, az iskolában, és természetesen otthon is, május első vasárnapján is. Nem tudom eldönteni, hogy kiben nagyobb az izgalom, a gyermekeimben, vagy bennem. A gyermekeimben, akik izgalommal készülnek, vagy bennem, hogy vajon mivel fognak “meglepetést” okozni? A legkisebb már egy hete számolja, hogy mikor lesz anyák napja, és annyi titkot felfedett, hogy az óvodában már négy ajándékot készített nekem. De itthon is szorgoskodik, s az anyák napjáig folyamatosan meglep egy-egy kézzel készített mesterművel. Ezeken az ajándékokon a szív a legfőbb motívum, és természetesen az egész alakos rajz róla és rólam. Az anyák napi verset természetesen még nem hallottam, azt az óvodai ünnepségen fogja elmondani, addig titok. De apa és a testvérei előtt már felfedte a titkot. Bár még csak az anyák napja kapujában állok, mégis úgy érzem, mintha egy ünnepségsorozat részese lennék, és érzem kicsi szívének óriási szeretetét.
A nagyobb kislányom iskolai anyák napi ünnepségén már túl vagyunk. Ami azért volt különleges, mert a gyerekek egyénileg határozták el, hogy ki mit ad elő. Mivel ebben az iskolában az éneklésen van a legfőbb hangsúly, természetes volt a dallam és az ének szárnyalása ezen a péntek délutánon. S ami még helyet kapott, a tánc volt könnyed természeteséggel. Azt adták gyerekek, amik ők maguk. Nem volt semmi feszélyezettség, csak önfeledt öröm és természetesen az előadások előtt pici izgalom.
Az ünnepség forgatagában megragadott egy idézet, amit a kislányom osztályfőnöke mondott el: “Gyereket akarni igen nagy elhatározás. Ilyenkor dönt úgy az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve. “ (Elizabeth Stone) Ez a mondat az egyik legtisztább megfogalmazása annak, hogy mit jelent anyának lenni. Visszaad mindent. Az örömet, az aggódást, a féltést, a feltétel nélküli szeretetet, az együttérzést. Azt, amikor a teljes magasságáig és mélységéig átéled azt, ami a gyermekeddel, gyermekeiddel történik. S közben úgy érzed, hogy őt, őket valóban jobban szereted, mint saját magadat. És csak arra gondolsz, hogy az, hogy gyermeked van, gyermekeid vannak önmagában a legnagyobb ajándék, amit kaphatsz. Mert az anyák napi ünnepségsorozat előtti és utáni hosszú hónapokban is érzed, hogy közöttetek a szeretet erős és szétszakíthatatlan. Az egymásnak mondott szavaitok, és ahogyan egymásra hangoltan éltek, felfedik ezt a valóságot. Még akkor is így van, amikor nem egyformán látjátok a valóságot, mert más egy felnőtt szeme, és más egy gyermeke tekintete. Mégis megtaláljátok a közös hangot. Veled a gyermeked, a gyermekeid látótere kitágul. Megértik, megérzik, hogy mit lássanak még, és hogyan lehet egy-egy nehezebb kérdésre jó választ találni. S mivel a szíved a testeden kívül, a gyermekeidben is dobog, érteni, érezni kezded, hogy mit jelent az ő látásuk. Így a legnagyobb, már kamaszkorba lépett gyermekemmel sincs komolyabb buktató, csak olyan nehézség, amit ilyenkor az életkor magával hoz. A kritikusabb látásmód van jelen, és a mindentudás érzése, amikor egy gyermek szinte felnőttként viselkedik, de még hiányzik a tapasztalat, ami azért a mindentudás érzését árnyalja.
Május elején anyák napi ünnepség sorozatban élek, élsz. Ahogyan érzed a szeretet reád sugárzó erejét, vonzását, tudod a szíved legmélyén, hogy mióta megszületett az első gyermeked, anyák napja minden nap, és ez a boldogság minden nehézség között is maga a csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése