Látod-e?

Látod-e, hogy e kép különlegessége miben rejlik? Nézd meg, szánj rá pár másodpercet! 
   Talán először az űr sötét hátterében csak a Földet látod, amelynek felszínén a fény és a sötétség osztozik. Ám ha jobban szemügyre veszed, észreveszed, hogy középen van egy oda nem illő alakzat. Ott van egy szív, melynek vonalát a fény világítja meg. 
       Észrevetted hamar a szívet? Vagy elvonta a figyelmed a fény és a sötét kettőssége? Talán úgy, mint általában az életben? Hisz a fény és a sötétség táncában élsz. Olykor egyik vagy másik vetül rád. Ha feletted fény árad, akkor öröm és emelkedett boldogság jár át. Mintha minden tökéletes lenne, és nem hiányozna, senki és semmi sem. Ha a sötétség fon körbe, a reménység megsoványodik, és nehéz minden lépés. Van kérés Benned, miben ott lüktet szíved minden érzése, álma, vágya. Van azonban, hogy a fény és a sötétség együtt érkezik. Nap nap után van a jó és a rossz is mindig.  Az öröm, a hála és nehézség, kérés is. A fény és a sötétség táncának megszokott ritmusa fel sem kavar. Máskor a tánc diszharmónikus, váratlan izgalmat, kihívást hoz. Van, amikor a döbbenet, s a mélységes fájdalom elegyedik benned a tánc közben. Ám egy idő után végül a fény lesz mégis domináns - bármilyen nehézség árnya vetül is reád.
      A fény és a sötétség táncának helye a szíved. Milyen különös, hogy az ember erre általában csak akkor gondol, amikor a saját szíve a színhely, és elszenvedi a másokból áradó sötétséget. S megérti, hogy a szív nemcsak táncparkettje a fénynek és a sötétségnek, a jónak és a rossznak, hanem a forrása is. Mert a szívből támad a jó és a rossz gondolat, szó és tett, aminek hatása van a másik ember szívére.  Ám általában az ember nem foglalkozik azzal, hogy amit kimond vagy cselekszik, milyen hatása lesz. Csak mondja, teszi, mert akarja. Nem számít, hogy pusztítja az életet, melynek végnélküli szenvedés a következménye. Mennyire más lenne, ha az ember mielőtt szólna és cselekedne, felvetné magában, hogy annak mi lesz hatása? Mi lenne, ha a szavainak és cselekedeteinek sötétsége a másik ember élete helyett a saját életében lenne következménye? Ha azt tennék vele, amit ő tesz másokkal. Ha ezt lelkiismerettel végiggondolná, akkor az ember szava és cselekedete csak fénnyel lenne tele, és nem beszélnénk sohasem a fény és a sötétség táncáról a szívben. De beszélünk. Mert a fény  és a sötétség létezése örök törvény. Miként az is, hogy a fény szépségét csak a sötétségben tudod értékelni. Akkor, amikor ereje megfogyatkozik. De el sohasem tűnik, mindig van akárcsak egy apró fénysugár, ami azután kiteljesedik. Kiteljesedik, mert nem csak sötétséget sugárzó szív vesz körül, és a Te szívedet sem keríti hatalmába a sötétség semmiféle árnya. Kívülről megérinti, de Te azt fénnyel akarod viszonozni, a rossz mellé a jót állítani. Ez az, ami hajt előre, és békességet ad.
         Látod-e, hogy az élet különlegessége miben rejlik? Nézd meg, gondold csöndben végig! A sötétség hátterében életed felszínén a fény és a sötétség osztozik, ami nem hagyja érintetlenül legbelsőbb lényeged, a szívedet. Ám a szíved igazi vonalát a fény rajzolja meg.