Láthatatlan kötelék

A láthatatlan kötelék ember és ember között az, amikor van közös nevező. Közös nevező a lélek közös hangja, amely láthatatlan ugyan, de mégis egybekapcsol. Szeretnéd visszaadni lényegét, minden színét, ízét, a benne rejlő harmóniát, örömet és békességet. Keresed a szavakat, hogy találóan megfogalmazd, ám nehéz szavakra váltani az érzéseket. Lehet, hogy   nincs is rá szükség, mert a láthatatlan kötelék jelenléte elég. Elegendő annak a derűje, hogy a sokféleség színkavalkádjában ember és ember között van azonos árnyalata a színnek, ami nem különbözik egymástól semmiben sem.

       Láthatatlan kötelék ember és ember között, amikor azonos a szív ritmusa, a gondolat, és a szó. A szó, amit kimondasz a másiknak is ugyanazt jelenti, nem kell megmagyarázni. Mekkora ajándék ez, mert sokszor ember és ember csak elbeszél egymás mellett, hiába azonos a nyelv, mégsem értik meg egymást, mert két felfogás, két szemlélet, két látásmód kerül egymás mellé. Oly idegen, érthetetlen a közös nyelv, mert lelki azonosság közöttetek nincsen. Bárhogy is szeretnéd érteni, érezni, hogy a másik mit gondol, érez, nem sikerül. Bárhogy is szeretnéd, hogy a másik értse, érezze, amit gondolsz, érzel, amit és ahogyan cselekszel, mégsem érti, érzi. Mert egyszerűen különbözik a belső világ. Általában. Azután megtapasztalod, hogy az életed mégsem általánosság, mert van azonosság. A lélek hangja egybefon.

     Ha megvan a láthatatlan kötelék, akkor egyszerre van egy erős alap, amin állsz, és megmutathatod a maga teljességében azt, aki vagy. A teljességben egyszerűséggel. Egyszerűen a réginek mondott valóságokra hagyatkozva: ami  a lendület, a következetesség, az egyenesség, a precizitás, a felelősség. Amikor ezeket konkrétan megfogalmazod, rájössz, hogy mindezt gyermekként a szüleid életében láttad. A régi idők hatalmas erővel lüktetnek a jelenben. Érzed, hogy az elmúlt évtizedekben sokat változott a világ, de amire alapozni lehet, ami értékes és időtálló, az nem változott meg. Ma is az a fontos, ami régen volt. Talán csak annyi a különbség, hogy többet kell érte tenni, hogy látható legyen, mert a felszínesség és a sietség a mai világra rányomta bélyegét. Ám mindig, ma is ha egy-egy eredményességre nézel, akkor ott van benne a komolyan vett munka és felelősség. Eredmény nincsen másképp. Csak a külső szemlélő akarja azt látni, hogy egyik vagy másik embernek csak ölébe hullott a sikeresség. Csak a külső szemlélő látja így, aki felszínesen néz és vizsgálódik, és a küzdő, bátor emberrel nem volt sohasem láthatatlan kötelékben, s a réginek mondott értékek nem jelentenek számára semmit sem.
       Sok emberrel vagy kapcsolatban. Ha családban élsz, ha munkát végzel nem is lehet másképp. Ám örömet a sokféle kapcsolatban csak akkor találsz, és akkor lesz előrejutás, ha a láthatatlan kötelék összekapcsol, és lélekben egyek vagytok.

      A láthatatlan kötelék. Mi is valójában? Megannyi gondolat után csak odajutsz el, hogy a láthatatlan kötelék legerősebb fonala maga a szeretet. A szeretet, ami csak szeret. Kellően, kellő időben és helyen. Ez maga a Felülről érkező csoda. Csoda, mert az élet általában arról szól, hogy ember és ember váratlanul, hívatlanul megvet, bánt és sebez - mintha nem is létezne a szeretet. Ám a szeretet egyszer mégiscsak ott terem. Éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá, amikor eléggé megszenvedted a hiányát már. Ám ha nem szenvedted volna meg, feltehetőleg nem is tudnád soha kimondani, hogy a szeretet létezése, lüktetése maga a Felülről való Lélek ölelése.

       Láthatatlan kötelék ember és ember között a szeretet fonalából szőve a legerősebb, s mert szeretsz és szeretnek, az inspiráció hatalmas az előtted álló feladatokra. Érzed, hogy bár sok év van már mögötted, de csak előre nézel. Előre, sugárzó arccal mosolyogva…