Miért?

Miért? - gyakori kérdésem ez, úgy mint a kicsi gyerekeknek, kik első rácsodálkozásukban az őket körülvevő világról folyton kérdeznek. Miért van boszorkány a mesében? Miért van lusta és irigy mostohatestvér? Miért kevély a királylány, ki kérőit nemcsak kikosarazza, hanem még gúnynevet is ad? Miért szegény a szegény? Miért gazdag a gazdag? Miért van koldus, ki a kenyerét alamizsnából kapja? Miért van rabszolga? Miért tekint a király istenként magára?  
       Sorakoznak a kérdések, és válaszolni nem könnyű. Mihelyt ugyanis már mondanád, átfut rajtad a mai valóság. Hol a miértek ugyanúgy záporoznak. Csak nem boszorkányokról kérdezel, hanem emberekről, kik rosszat tesznek, bántanak, irigykednek, és felettébb kevélyek. Látod az emberi magaslatot és a mélységet. Ez utóbbi további kérdéseket követel. Magaslat és mélység. A kettő között óriási a különbség. De minden attól függ, hogy milyen irányból szemléled. Mert a magaslat, hol a hatalom és erő van, mégis mélységgé lehet, mert az ember feledi, hogy mi az igaz érzés, mi az igaz szeretet. Természetesen vannak kivételek, de  "rendhagyó" csak kevés ember. Miért változik meg az ember, ha útja emberileg nézve felfelé ível? Miért tér el a jótól, és lesz rossz? Miért üresednek ki az eszmék, amelyekben korábban hitt? Miért lesz csak eszközzé számára a másik, kivel már igaz kapcsolata sincs?

Miért jó a jó? Miért marad hűséges és állhatatos? Miért küzd továbbra is rendületlen, bátor szívvel és lélekkel a jó diadaláért abban a környezetben, abban a közösségben, ahol él? Miért? Mert egyszerűen önmagát adja, lelkének azt a részét, ami Isten Lelkének egy darabja, pontosabban a fuvallata. A jó nem hasonlik meg önmagával. Az marad, ami volt.

Miért jó, miért rossz egyik vagy másik ember? - általános kategóriában kérdezve természetesen. Mert tökéletesen jó senki sincsen. De valahogy a köznyelvben mégis különbséget tesz az ember. Bizonyosan jobb, ha kategorizálás helyett az alaphangot különbözteted meg, és a jellemzőket sorra veszed. Jó alaphangú ember az, aki nem okoz szánt szándékkal rosszat, nem akar ártani, nem akar bántani. Szeme sem irigy és féltékeny, örül, igazán örül a másik sikerének. Nem elvesz, hanem ad. Nem marad közömbös és néma, hol segíteni kell. Nem megy el nem törődően például egy földön fekvő ember mellett - legyen az fizikai vagy lelki helyzet. Ezeket végiggondolva érzed, hogy a jó alaphangból egyre kevesebb van. Jó alaphang helyett a bármi áron való érvényesülés tör előre. Bármi áron - s ebbe nem fér bele a szeretet, a tisztelet, a másikkal való együttérzés sem. Az én viszont egyre hangosabban kiált a kimondott szavakban, s a véghezvitt tettekben, mely nem nélkülözi a tervszerűséget. Csak rossz alaphang volna? Már-már egészen lehangolódsz, de az Isten mégis, és újra megerősít abban, hogy van elegendő pozitív előhang. A miértek egyre-egyre halkabbak, és érzed, hogy az a küldetésed, hogy Veled együtt a pozitív előhang még erősebb legyen. Ha ebben megingathatatlan vagy, társakat is kapsz, kik ugyanúgy mint Te, és Veled, hisznek, cselekednek a pozitív  előhang lelkületében.

Miért? - gyakori kérdés ez. Amire ha választ akarsz adni vagy kapni, megnézed a hátteret, a környezetet, az összefüggéseket. Mégis ezek mögött ott áll csupaszon az ember lelke. Az ember lelke, ki saját döntésből hódol be a rossznak, vagy megőrzi és óvja Isten Lelkének fényét magában - különösen, ha sötétnek  látszik a világ, és kell a fény, kell a jóság. Kellenek a tündérek a boszorkányok helyett! Kellenek a hős királyfiak, kik legyőzik a sárkányt! Kell a szorgalom, a kitartás, az állhatatosság! Kell a bátorság, mely a félelmen felülkerekedik! Kell a szelídség mégis, mi harmatot hint! Kell a jó szív, melyet a szeretet lángoló mécsese hajt előre! Kell a nemes lélek, mi oly tiszta, mint az érintetlen tó vize! Ha mindez rendelkezésre áll, a történeted olyan lesz, mint egy mese, végül a boldogság, a győzelem nem marad el.

Miért van rossz? Miért? Azért, hogy tudd, érezd a jó lélek, a jó alaphang a legnagyobb kincs. A jó lélek, mi Isten Lelkének egy darabja, pontosabban a fuvallata…