Időutazás. Egy hőn áhított álom, aminek beteljesülése még a jövő kérdése. De addig is rendelkezésre áll a történelem és a képzelet. A történelem, hogy kirándulást tégy a régi időkbe. Mihez nem kell sok, elég egy kényelmes fotel, a rá szánt időd és néhány könyv. Néhány könyv olyan írók tollából, kiknek fontos volt és maradt a múlt. Kerestek, kutattak, hogy összeillesszék a letűnt valóság apró darabjait, melynek az az eredménye, hogy a régi időkről összeáll egy kép benned, és a jelenben részese leszel a történelemnek.
Olvasod a könyveket. Egyiket a másik után, szinte észre sem veszed, ahogy az idő eljár. Mert Te most éppen kirándulsz a régi korokba, időutazáson vagy egy utas. Az elolvasott szavak bejárják képzeleted, és úgy érzed, mintha találkoznál a régiekkel. Azokkal, kiket nem ismerhettél személyesen. A mindennapjaikba egészen belehelyezed magad. Átérzed gondjaikat, és azokhoz méred jelenbeli kihívásaidat. Az álmaik magukkal ragadnak, és a megélt hitük lendülete Neked is lendületet és megújulást ad. Elgondolkodsz azon, hogy mit érezhettek. Különösen is a forradalmi lelkületű embereken, kiben volt lángolás, és meggyőződésüket őrizték tűzön-vízen át. Mit érezhettek, ha egy fordulóponthoz értek, és nem maradt egyebük csak a Lélek ereje? Sok lánglelkű ember alakja idéződik fel. Abraham Lincoln, ki jól ismerte korának ellentmondásait, és még kongresszusi képviselőként kimondta: "Politikai álszentekké nyilvánítottuk magunkat a világ előtt, amikor kiterjesztjük az emberi rabszolgaságot, s ugyanakkor az emberi barátság egyetlen barátainak tartjuk magunkat!" Felismerte, hogy hazája nem maradhat félig rabszolgatartó, félig szabad. S először a rabszolgaság kiterjesztése ellen küzdött, később pedig már elnökként eljuthatott arra a magaslatra, hogy visszaadta a rabszolgáknak az emberi mivoltukat, a szabadságukat. Az ember szabad a Jóra. A Jóra. Milyen nagy bátorság ez! Milyen követésre méltó, mégis az idő gyors sodrásában oly sokan és sokszor hagyják ezt elfeledni, és nem tudnak, nem akarnak a Jóért lángolni.
Olvasod a könyveket. Egyiket a másik után, szinte észre sem veszed, ahogy az idő eljár. Mert Te most éppen kirándulsz a régi korokba, időutazáson vagy egy utas. Az elolvasott szavak bejárják képzeleted, és úgy érzed, mintha találkoznál a régiekkel. Azokkal, kiket nem ismerhettél személyesen. A mindennapjaikba egészen belehelyezed magad. Átérzed gondjaikat, és azokhoz méred jelenbeli kihívásaidat. Az álmaik magukkal ragadnak, és a megélt hitük lendülete Neked is lendületet és megújulást ad. Elgondolkodsz azon, hogy mit érezhettek. Különösen is a forradalmi lelkületű embereken, kiben volt lángolás, és meggyőződésüket őrizték tűzön-vízen át. Mit érezhettek, ha egy fordulóponthoz értek, és nem maradt egyebük csak a Lélek ereje? Sok lánglelkű ember alakja idéződik fel. Abraham Lincoln, ki jól ismerte korának ellentmondásait, és még kongresszusi képviselőként kimondta: "Politikai álszentekké nyilvánítottuk magunkat a világ előtt, amikor kiterjesztjük az emberi rabszolgaságot, s ugyanakkor az emberi barátság egyetlen barátainak tartjuk magunkat!" Felismerte, hogy hazája nem maradhat félig rabszolgatartó, félig szabad. S először a rabszolgaság kiterjesztése ellen küzdött, később pedig már elnökként eljuthatott arra a magaslatra, hogy visszaadta a rabszolgáknak az emberi mivoltukat, a szabadságukat. Az ember szabad a Jóra. A Jóra. Milyen nagy bátorság ez! Milyen követésre méltó, mégis az idő gyors sodrásában oly sokan és sokszor hagyják ezt elfeledni, és nem tudnak, nem akarnak a Jóért lángolni.
Időutazás. Nincsen határ. Korok, hősök képe vibrál, és hangjuk a szívedbe markol. Az időutazásod során a szabadság forradalmi lelkületét érzed. Jean-Jacques Rousseau meghatározása e kapcsán helyén való: "Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel." Az ember szabad akarattal született, de mégis láncok csüngnek rajta. Ott is, ahol nem lenne helye. Mert a hit a szabadság fészke. Érted már, hogy Luther Mártont mi vezérelte. Az Isten és az ember közötti kapcsolat szabadságának helyreállítása, hol nem az emberi tekintély alkotta szavak béklyói kötöznek meg, hanem az isteni szeretet erejének felszabadítása. Luther küzdött érte lángoló lélekkel, és végül elhozta a hit szabadságának fényét, hűen az Isten Szavához. Túl az árvaság, túl a hontalanság érzésén át, hisz küzdelmében maga mögött kellett hagynia azt a közösséget, ahonnan elindult, amibe született, amiben lelkileg is növekedett. De a hit szabadsága és az igazság volt a legfontosabb. Nem az ember által kreált forma, nem az emberi okoskodásból született szó volt a mérték számára, hanem az Isten Szava. Igazi lelki otthonát egy percre sem veszítette el, mert Isten szava volt számára az elsődleges. Csak a forma változott meg. Új keretek között élte meg, és hirdette, hogy mit jelent valójában, amikor az Égi hatalom közel van az emberhez.
Időutazás. Belehelyezkedés régen élt emberek élethelyzetébe, mely mégis ismerős számodra, és úgy érzed, hogy a szívetek együtt dobban meg, és ugyanazokért a célokért lángol a lelked. A múlt és a jelen találkozik, és előre visz a jövőbe is. A jövőbe, mit nem ismersz, csak fokozatosan tárul fel. Mégis van iránypontod, mert ha a történelmet ismered, rálátással leszel a jövendőre. "Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt". (Prédikátor könyve 1, 9) - szólal meg Benned, de nem panasszal és lemondással a szívedben. Hanem úgy, mint aki érteni kezdi már a múltban összefonódó események láncolatának okát és célját, és annak üzenetével lett lélekben gazdagabb, és ekképp lesz egy álmot álmodó realista. Mert lelked álmát, meggyőződését, és az igazság győzelmébe vetett hitet nem engeded el. Úgy élsz valójában, ahogyan a régiek.
Időutazás. Egy megvalósult álom, hiszen elég hozzá néhány könyv és a rá szánt idő. A múlt fátyla lágyan omlik Reád. A szívedre, a lelkedre. És a fátyol szűrt fényén át egyszerre csak felsejlik előtted a jövő képe is, és megtanulod megfogalmazni és meghozni a Te életedet meghatározó döntéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése