Az ember az, amit megél. A napok, az évek adják meg a lényegét. Különös ez, mert felnőtt fejjel oly természetesnek tűnik a tudás, a tapasztalat, mintha veled született volna. Mintha - csalóka benyomás, mert születésed óta tanulsz. Tanulsz és tapasztalsz otthon, tanulsz és tapasztalsz az iskolában, és utána is, felnőttként is. Információk özöne, kihívások heve, küzdelmek tüze, mindenedet mozgásba hozó lendület vesz körül, melyre könnyed, rugalmas, eredeti gondolkodással felelsz, mégis belegyökerezel abba, amit megéltél, a Te történetedbe.
Az ember az, amit megél. Történeted van. Az utad, amit megtettél, egyéni válaszaid, amelyekre a kihívásokra feleltél. Megélted, hogy a Te történeted mellett a Mi történetünk is íródott, íródik nap napot követve. A Mi történetünk - elgondolkodsz ezen. Eszedbe jut, hogy része vagy egy-egy nagyobb közösségnek. Nagyobb ívben Európának, Magyarországnak, saját városodnak és családodnak. És szerencsés esetben Isten családjának. Hol van egy norma, ami Istenhez kapcsolva a jót keresi és adja. Ám van, aki azt mondja, hogy lehet Isten nélkül is jót cselekedve élni. Lehet, de a jó fogalma itt mindig kétessé válik, és a határok nélküli szabadságra vezet, hol az emberben sem az Isten, sem a másik ember felé nincsen már sem tisztelet, sem szeretet. Csak az egyéni történet és törtetés marad meg. Mégis a Mi történetünk akar teret. Bármennyire is az én számít, a közösség nem kerülhető meg, sem a földön, sem az Ég felé tekintve. A földön igaz barátok és bajtársak lesznek a kísérőid, hol a közös történetben együtt dobog a szív, és lángol a lélek csodálatos tüze, minek fényénél mindannyian melegszetek. Az Ég pedig az igazi erő és szeretet forrása, mely nélkül nem élhetsz boldogan és kiegyensúlyozottan. Ha az Ég felé emeled a fejed, összekulcsolod a kezed, és a hitet, a lendületet Fentről meríted, akkor a közösséged története, a Mi történetünk csodákkal lesz tele. Csodákkal, hol a várható eseményekbe beleavatkozik a Felülről Való emberi értelmet felülhaladó módon. A várható eseményekbe, melyeken sokszor ott van a nyoma a bűnös emberi természetnek. De mindig ott van a de, és ott utána az öröm, az áhítat, a tisztelet, és a hódolat az Isten felé. A csodát pedig együtt szemlélitek. Együtt azokkal, akikkel közös a történeted.
Az ember az, amit megél. Az ember az is, amit elődei éltek meg, tettek, cselekedtek. Mert az ember része egy közösségnek, aminek van hagyománya, múltja, és amivel nem lehet nem tisztában lenni. Nem lehet, mert a bölcsesség édes nektárja is.
Az ember az, amit megél. Megél úgy, hogy része egy közösségnek. És ha már része, akkor ott van benne a tudásszomj. A többet látni, a többet tudni, a többet érteni akarás magáról a múltról, a Mi történetünk évszázadokat átívelő történetéről. Nem száraz információ halmozásról van szó, hanem az információkon túl az összefüggések meglátásáról. Hol kérdések rohannak meg: Miért? Hogyan? Honnan? Kérdezel, ahogyan először kisgyermekként tetted, naivitással és rácsodálkozással. Ám ahogy haladsz előre, az összefüggések egyre nyilvánvalóbbak lesznek. Egy válasz megtalálása után azonban mindig ott van a következő Miért? Hogyan? Honnan? És a kérdések és válaszok tüze tisztítja lelked és felnyitja a szemed, és egyre közelebb érsz az alkotó és teremtő élethez.
Az ember az, amit megél. Az egyéni múlt meghatároz, a közösség történelme pedig kötelez, és irányt is szab. Mert a közösség történelme láttatja meg azt, hogy az ember feladata alárendelni magát egy-egy nemes célnak, és nem lehet csak egyéni történetre fókuszálni. Csak a Mi történetünk adhat előrelépést és épülést. Mit? Hogyan? És miért tegyek? - ezekre a kérdésekre válaszolni a Mi történetünk múltját ismerve könnyebb. Könnyebben íródik a jelenben is a történet, mert évszázados tapasztalás áll rendelkezésedre.
Történeted és a mi történetünk megírásának a legcsodálatosabb magaslata az, ha Lélekből írod, ha a Lélek erejéből tervezel, dolgozol, alkotsz, és ekképp a világhoz hozzáteszed, felszínre hozod a jót. A jót, mit mások sokszor véka alá akarnak rejteni, és azt akarják láttatni, hogy a rossz a természetes élethelyzet, és erre rendezkedj be. A világ is erre vezet, hisz a "A jó hír nem hír", a jó hírre az ember nem figyel fel. Te ezt nem fogadod el, hanem mindent megteszel azért, hogy a jóság fénye legyen a tündöklő valóság ereje. A napjaidat, a napjaitokat így fűzöd egymásba, és mondod, írod is a szavakat. Vigyázva arra, hogy a betű a Lélek sugarát hordozza. Hisz tudod már, megélted már, ha a betűben, a szóban nincsen ott Lélek ereje, akkor nem használ semmit sem - jobb esetben. Rosszabb esetben pedig eltévelyít, megtéveszt, és károkat okoz. Károkat, mert a lélektelen rossz szó pusztít és rombol. És a lelki károkozás kinek van kedvére? Ki bírja elviselni azt igaz szívvel és lélekkel?
Az ember az, amit megél. Fontos a Te történeted, de értelmet akkor nyer, ha a sorsok sorsokkal találkozva közös történetet írnak egy nemes cél és a Lélek lángolása alatt. Ugyanúgy, amint az elődeinknél, kiknek fontos volt még az igazi közösség. Ha egyszer kezedbe veszel egy könyvet, mely a történelmet eleveníti meg, akkor keresd abban a Lélek hangját, hogy megérezd Te is a Lélek igazi lángolását, mi megérinti a szíved, és a jelenben a Te történeted része lesz a Mi történetünknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése