Mindennek van kellemetlensége

Mindennek van kellemetlensége. A hétköznapinak bélyegzett monotóniának. Annak, hogy reggel felkelsz, viszed az gyermekeidet az iskolába, az óvodába, majd a munkádhoz látsz. Este kezdődik újra, mész a gyermekeidért, és újból munkához látsz, mert a család is ad elég feladatot még. Mégsem a fáradtság érzése uralkodik Benned, hanem az a jóleső érzés, hogy elvégezted, amit kellett s talán többet is, és még benne volt a Szíved is.

Mindennek van kellemetlensége. Annak, hogy családot vállalsz, és az időd legjavát nekik adod, éjjel és nappal. Amit kapsz érte pedig nem kevés: mosolygó arc és ölelés. Ez felülír mindent. A kellemetlenséget, a fáradtságot egyszerűen elfújja a szél.

Mindennek van kellemetlensége. Annak is, ha egy város légi versenynek ad helyet. Forgalomkorlátozás, és zaj – mire panaszkodtak mostanság sokan. Ám lenyűgöző látványt és élményt kapsz cserébe. Ez felülír mindent. A kellemetlenségeket is.

Az ötéves kislányomban még nem tudatosultak a légi versennyel kapcsolatos kellemetlenségek. Nem járt a villamos. Nekünk nem volt gond. Sétáltunk. Van abban jó is, ha nem jár a villamos és autó. Nem kell figyelni folyton, és lehet szabadon futkározni - nem úgy mint, máskor. A Duna partja egészen a Miénk volt, és zavartalanul gyönyörködtünk a Duna vizében. Élveztük, ahogy az arcunkat fújja a szél. 

A kislányom rácsodálkozott a bójákra, hiszen azok eddig nem voltak ott. Megbeszéltük, hogy ez a versenypálya része, ami fölött repülni fognak a repülők. S már izgatottan várta, hogy elkezdődjön a verseny, és megértse mit is jelent a bóják sora a gyakorlatban.

A verseny elkezdődött. A kislányom a kordonhoz ment. Olyan közel, ahogy csak lehet. Lélegzetet is alig vett, annyira lenyűgözte a repülők közelsége, szépsége, különlegessége és hangja. Igen, a hangja is, melyet tényleg nem lehet összetéveszteni semmi mással. Egyik repülő érkezett a másik után a kijelölt pályán, a Lánchíd alatt berepülve a Margit hídnál gyönyörű karikát írva le. Nem mozdultunk egy tapodtat sem. Csak néztük az égen szálló repülőket, és megtapsoltuk a versenyzőket. Kinek szurkoltunk? Igazából nehéz megmondani, mert a kislányom azt szerette volna, hogy mindegyik a leggyorsabb és a legügyesebb legyen! S egy mondatot ismételt egyre csak egyre: „Én is pilóta leszek! Én is pilóta leszek!” Közben ragyogott a szeme! Valami megfogta. Valami varázslat. És éreztem, hogy minden szavát komolyan gondolja.

Mindennek van kellemetlensége. Egy repülőversenynek is. Ám a kellemetlenségnél többet számít az élmény, és az, hogy a repülőverseny álmot adott. Álmot egy kislánynak, hogy egyszer odaérjen azokhoz a pilótákhoz…