Igaz Barát

A szó önfeledten száll, és a szívbe talál. Helyén van. Aranyalma ezüst tányéron, ahogyan olvasod a Példabeszédek könyvében: „Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!” (Példabeszédek könyve 25,11) Csodálatos érzés, amikor ezt az Igaz Baráttól kapod meg. A helyén mondott Szót. Miben lángol a Szeretet, és Szívetek egy ütemre ver. Pedig más a helyzet, amiben élsz. Más a helyzet, amiben Ő él. Mégis a Lélek egybevon, egybefon.

Ha gurulnak is a könnycseppek az arcodon, Ő elhozza a rejtett Csillagfényt, ami nem is oly rég a maga természetességével volt a Tiéd. Most az árnyak fátyola borít be, és folytonosan takarni akarja a szemedet, a szívedet, hogy ne láss, és ne érezz. Az árny távol tartaná az örömet, a békességet és a szeretetet a Lelkedben. Elhitetve, mintha a szürkeség lenne a természetes, hol a szív kegyetlen és hideg, az irgalmat és a szeretetet csak hírből ismeri, és nem engedi magához közel. De jön az Igaz Barát, és ajtót nyit a Csillagfénynek. A Csillagfénynek, mi fénycsóvát húz a sötét éj égboltján. S a Szemetek, a Szemetek kacag, úgy, mint gyermekkorotokban. Gyermekkorotokban, mikor csak a csillagfényes éjjelt ismertétek, és hittétek, játék az élet. Ma már azonban érzitek, hogy az égbe szálló bárányfelhők helyét az égen sötét fellegek vették át. Mindennek tétje, súlya, és mérhetetlen fájdalma van. Ám a gyermeki lelketeket, a gyermeki örömet a sötét éjszakában is őrzitek a Csillagfény alatt. A gyermeki örömet, melynek alapja az Egymásért Való Szeretet. A Szeretet az alap, amiben valóban Cselekvő Irgalmasság van. Mely nem szólam, hanem elindulás és segítségnyújtás. Hol a teljes Ember jelen van, a szíve, a keze, a szava. Végiggondolom, végiggondolod, hogy milyen különleges az ilyen együttállás. Mert a Szó sokszor fájdalmasan üres. Nem más, mint betűhalmaz, mit az emberek felelőtlenül, vagy jól meggondoltan kimondanak. Meggondoltan, hogy álcázzák magukat. Mondani mindig kell valamit, ami legalább formájában tetszetős és szép, de ha mögé nézel, azt látod, hogy a könnycseppet nem törli le, és nem jobbít semmit sem. Csak az árnyak takaróját húzza Rád.

Az Igaz Barát szava azonban aranyalma ezüsttányéron. Helyén van. Hisz ott van benne a Szívének Ölelése, Kezének melegsége, és az Ég Lelkétől áthatott Lelke.

Egyszer fent, másszor lent. Te, vagy a Barátod. Esetleg mindketten. Ám a csoda az, hogy bármi történik, csak egymást emelitek. Emelitek Fel.

A fent csodás érzés, és ezernyi barát mosolyog Rád. Ám ezerből csak egy Igaz talán. Mikor az élet árnyoldalát látod, és éled naponként meg, akkor nyílik ki a Szemed, és a látod az Igazit. A csillogó aranyat a sok-sok talmi között. Azt, Kinek Szava időtálló valóság. Kinek Szeretete szilárd és rendíthetetlen, mint a Szikla – bár a viharos tenger Őt is mossa, mossa, mossa. De nem rendül meg. Kitart, és fogja a Kezed. Gyógyítja sebzett Szíved, mert egyszerűen csak Szeret. Miben nincsen érdek, csak az igazi összetartozás érzése, lélektől lélekig a Lélek által.

Igaz Barát, oly sok szép történet szól Róla. Ám mind közül a legszebb a Saját történeted, mikor Te tapasztalod meg az Ég Lelkétől áthatott Szív szeretetét és jelenlétét, akár fent, akár lent Vagy. A Szó, amit Neked ad az Igaz Barátod Szívtől Szívig, Lélektől Lélekig ér, s aranyalmává válik ezüsttányéron a Csillagfény alatt, mégha fekete is az éjszaka.