A szó fegyverré lehet

Félhomály. Képek. Forgatag. Váll vállhoz ér, érzed a másik levegővételét. A sóhajt, mi a szív mélyéről felfakad. A múltad a jelenben lecsapódik. Szavak kavarognak Benned, mit a képeken látsz, és amit Te adtál, kaptál és hallottál.

Egy tiszta tekintetű szőke kisfiú szeme alatt véraláfutás, mely egy szót mintáz. Sokszor elhangzik. Mintha csak egy kötőszó lenne, pedig szívet sebző valóság minden betűje. Egy barna kislány mellkasán zúzódás, mely tudtára adta, hogy ő nem más, mint egy hiba. Egy férfi arcán egy ütésnyom, mit nem ököl, hanem egy Szó okozott, hogy elhiggye, nincsen értéke.

A látvány szívedbe markol. Előtted egy ember és egy szó. Belül pedig a Te lelked és a Te Szavad, és megérted, hogy Te is bántalmazott, áldozat vagy. A Szó fegyverré lehet. Fegyverré, ami céloz, lő és sebez, hogy kioltsa a lélek lángolását, hangját, színét, erejét. Külsérelmi nyom nincsen, hiszen csak a szívedet törték össze. Fájdalmadról csak szemed sugara üzen, és a némaságod. Miért is beszélnél? Miért fednéd fel lelkedet? Hogy töltényt adj a fegyverbe?

A szóbeli bántalmazás lefegyverez. Nem vérzik más csak a szíved. Védtelenül állsz a célkeresztben. Azután golyóval a szívedben összerogyva. A föld közelebb van, mint az ég, és minden perc emberfeletti szenvedés. Ám erődet összeszedve a Jóban való hited felemel. Visszhangzik Benned egyre erőteljesebben: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róma 12,21) Lehetséges volna? Igen, lehet. Mert Te döntöd el, mire fókuszál a szemed! Az Égre néz, vagy a földet kaparja, és ha nem vigyáz, a Szót maga is fegyverként használja.

        Különleges képek vannak Előtted, melyek felkavarják érzéseidet, s égnek rajtad a sebek, mit a szavak keltettek. Szavak, melyek otrombák, lekicsinylőek, érzéketlenek voltak. Szavak, melyek irigységből, ártó szándékból és hamisságból táplálkoztak. S Te ma is hordozod ezeket. A részeddé lettek. A múlt a fájdalom közelsége.

Időben azonban még hátrább lépsz. Visszagondolsz azokra az időkre, milyen voltál akkor, mikor még a szó fegyvere nem sebzett meg. Milyen színes volt a világ, és minden embert édeninek gondoltál. A világ most más, valóságos. Túllépett az illúzión. S különös módon hála is van a szívedben a fájdalom mellett. Mert a szó fegyverével okozta sebek erőssé tettek, és megtapasztalhattad azt, hogy a szeretetnek van a legnagyobb teherbíró képessége. Az életed is megmutatta, hogy bár sötét a világ és van rossz elég, túl sok is, mégis világlik a jó is. A jó szó, ami balzsam és gyógyír a rossz okozta fájdalmakra. A jó szó, amiben az együttérzés lüktet, és érzed az igazi szeretetet.

         A szó fegyverré lehet. A Weapon of Choice képei erről beszélnek, melyhez társul az életed tanulsága, a szóbeli bántalmazás kietlen világa. Mégis a szeretet melegsége jár át, mit jó szavak formájában jó emberektől kaptál. Jó emberektől, kik az Égre néznek, mint Te és a szeretet erejében hisznek.

A szó fegyverré lehet. Ez az élet rövid tanulsága. Ám e kurta összegzés önmagában kevés. Mert a képek, s az Éggel összeérő Lelked arra ösztönöznek, hogy a Jó Szó győzhet a Rossz felett – bár időt, kitartást és türelmet is kér Tőled. S nem kevesebbet, mint a szeretet lelkületét, melyben ártó, sebző szándék nincs. Ne fáradj meg, ne keseredj el, és ne fásulj bele a szavak okozta sérülésekbe! Csak vedd tudomásul, hogy milyen lehet az ember, és ne harcolj, csak küzdj a szó fegyvere ellen úgy, hogy Te nem fegyverkezel!

„Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.” (Wass Albert)