A jövő eljön...

A jövő eljön. Akár akarod, akár nem. Ha kihasználatlanul telik el az idő, akkor a jövő is üressé lesz, és nem lesz eredményessége. Oly nyilvánvaló ez, mégis oly kevesen hiszik el, és élnek ennek jegyében. Talán azért, mert a múló időben nincsen idejük megállni, és gondolkodni, a régi tanítások sorát a jelen életükkel, döntéseikkel összevetni.

     Eszembe jut a talentumok példázata. Egy ódon könyvből, mit sokan vettek már kézbe – hol az a leglényegesebb, hogy a Szó a lelket megérintse. S ha megérint Téged is, akkor érted, hogy a talentum nem csak pénz, hanem tehetség, rátermettség, mihez nem elég az okosság, kell a motiváltság, és a pozitív jövőbelátás. Mondhatod úgy is, hogy reménnyel teli jövőperspektíva.

    A példázat szerint az öt és a két talentumot megduplázták. Csak az egy talentum nem hozott semmit, mert a szolga elásta, és várta a jó szerencsét. Gondolkodom azon, hogy a cselekvés, a hit és a munka, vajon manapság hány ember választása? S mennyien vannak azok, kik kihasználják az időt és a lehetőséget, a tehetségüket? A kérdéseket felteszem, de nem kívülre tekintek. Mert az a fontos, hogy Én hogyan élek, és Te – mikor Magadba tekintesz – milyen feleletet fogalmazol meg.

    Az öt talentumot kapott szolga a talentumait megduplázta. Nem sopánkodott, hogy mily nehéz feladatot kapott. Nem várt másra sem, hogy majd valaki cselekszik helyette. Kezét sem tárta szét tátott szájjal, szemében értetlenséggel, hogy dolgoznia kell. Másra sem mutogatott, mert nem érdekelte, hogy ki mennyi és milyen feladatot kapott. Csak cselekedett. Egyszerű és tiszta lélekkel. Tudta, hogy a jövő eljön. S az nem lehet eredménytelen, üres. A jelenét a jövőbe fektette. Pozitív jövőkép, ez hajtotta előre. Pozitív jövőkép a földi életében és az eljövendőben. Az eljövendő. Oly rejtelmes és félelmetes sokaknak ez a megfogalmazás, hisz a földi létezésen ível át, és elvezet a Mindenség Forrásához és Mozgatójához. Oda, ahol igenis számít, hogy Ki vagy, milyen Ember vagy, hogyan Élsz, és mit Mondasz. S nem a kényszer, hanem a felszabadultság érzése alatt, hisz oda érkezel meg egyszer, igazán haza. Az eljövendőbe vetett reménység azonban mégsem tesz túlvilágivá. A pozitív transzcendentális jövőképed életedbe értelmet és célt ad. S nem kevesebbet, mint a lehetetlenséggel is szembeszálló lendületet, motiváltságot akkor, mikor emberileg nézve talán nincs is rá okod. S közben felfedezed, hogy nagy tettekre vagy képes, még akkor is evezel, ha hatalmas hullámok csapnak fel, és hihetetlennek látszik, hogy az élet, mit élned kell, egyensúlyt nyer.

     Az élet nem könnyű. Kihívásai, szenvedései, küzdelmei vannak. Áldozatot is vállalni kell, másképp az ember csak vesztes lehet. Látod, érted ezt. Birkózol a jelennel, s tudod, érzed, hogy a fatalista passzivitás nem a Tied. S így a valóság durvasága is csiszolódik, tisztább lesz, és nyilvánvalóbb a sok-sok elrejtett szépség, melynek ára a kitartás és az áldozat vállalása.

       A jövő eljön… Akár akarod, akár nem. Ne feledd, Rajtad is múlik, hogy milyen lesz: tartalmas vagy üres! Mikor éled a jelent a jövő jegyében, akkor idézd fel a talentumok példázatát, hogy a Szó a lelkedhez érjen, és erőt, célt, lendületet, és megújuló reménységet nyerj, tudva azt, hogy nemcsak Magadért felelsz, hanem azokért is, kik Reád vannak bízva. Gondolj gyermekeidre, unokáidra, mindazokra, kiknek továbbadhatod azt, amiben Hiszel, azt, AKI VAGY!

„Minden döntésünkben szem előtt kell tartanunk, milyen hatással lesz a hetedik nemzedékre… még ha ehhez oly vastagnak is kell lennie a bőrünknek, mint a fenyő kérgének.” (Irokéz indiánok szövetségi megállapodása – részlet)