Egy új világ tárul fel előtted, és lelkesen haladsz előre, hogy megismerd minden színét, ízét és hangulatát. Látni és érezni akarod a lüktetését, a ritmusát, eggyé válni vele teljes valóddal. Ráhangolódsz, teljesen átadod magad neki. Szárnyal a lelked, és a boldogság érzése árad szét benned.
Az új világban nem vagy egyedül. Akik melletted vannak, többre vezetnek és segítenek, hogy amit csak lehet felfedezd és a magadévá tedd! A boldogságod teljessége pedig a hála érzésének testet öltése, hogy ebben a csodában részed lehet. Az a tapasztalat, hogy igenis lehet a valóságnak meseszerű oldala.
A feladat, a jó ügy csapattá formál, és nem számít, hogy te vagy én mit tettél, hanem csak annak van hangsúlya, hogy együtt, közösen mit vittünk véghez, és hogyan mutattuk meg a világ változatos színeit a többi embernek. A magasságot és a mélységet. Egymást felváltva. Vagy éppen egyszerre. Pontosan úgy, ahogy általában az ember éli meg. Talán csak nem tudatosul benne. Mert az embert sokszor a jó annyira felemeli, hogy a feledi a rosszat. Másszor pedig a búskomorság létezik csak, mintha a boldogság csak utópia volna.
Az igazi öröm azonban az, hogy a mélység és a magasság között egyensúlyozva, te mégis felemeled a fejed, és csak felfelé tekintesz. Keresed és megtalálod a jót, még ha olykor kevés is lenne rá az okod. Felfelé tekintesz a Lélek erejéből merítve.
A mélység mindig ott van. Mint árnyék követ. Az emberi élet ilyen, és nem változik meg. De te tehetsz ellene. Csak emeld fel a fejed, és hagyd, hogy a Fentről érkező ragyogás átjárja a bensődet! Nem várat sokáig a pillanat, hogy felkiálts: Nem is lehetnék ennél boldogabb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése