Mosolyt csal az arcodra, amikor beszélgetsz. Kitágul a tér és az idő, nem érzed, hogy múlnak a percek, csak egyszerűen létezel. Megosztani érzést, gondolatot, szót, az egyik legcsodálatosabb dolog. Hisz a lelked kitárulkozik egészen, s úgy érzed, szabadon szárnyalhatsz. Páratlan ajándék ez, ami nem adatik meg mindig. De vannak pillanatok, amikor megnyilatkozhat a belső világod teljessége egy sugárzó tekintet fényében, hisz az előtted lévő szempár a fényt nem elnyeli, hanem sokszorosát adja vissza. Egyszerűen csak megtörténik, hogy az ő lelkének fénye a tiéddel találkozik. Már-már azt érzed, hogy ti ketten e sokszor kietlen és fénytelen földre elhozzátok a ragyogó napot. Csodálatos világosságot és átható melegséget teremt kettőtök közössége. Az a közösség, aminek örömét oly ritkán élhetitek át, de mégis érzitek intenzív energiáját.Mosolyt csal az arcodra, amikor beszélgetsz. Ám az is, amikor csak az üzenetváltás lehetősége adatik meg. A szavak, noha leírva vannak, mégis megdobban bennük a szív minden érzése és a lélek minden gondolata. Most nem láthatod sugárzó tekintetét, de a leírt szavak mosolyt csalnak az arcodra. Hisz a közös élmények, a szeretet-cselekedetek emléke megmozdul a szavakban, s olyan érzésed támad, mintha a tegnap csak ma lett volna, vagy éppen most van. S a képzeletedben a szavak élőkké válnak, és ültök egy kávéház teraszán, ahol az idő végtelen. Csak te vagy, és a barátod. Együtt.
Mosolyt csal az arcodra, amikor érzed, hogy a szeretet állandó valóságotok. Mert lehettek egymáshoz közel, és élhettek egymástól távol, de a lelketek közös hullámhossza maradandó. Mosolyogsz, örülsz, mert érzed, hogy a barátod személyében a legcsodálatosabb ajándékot kaptad meg. Magát az örökkévalóságot, az örökké tartó barátságot és szeretetet. Nem túlzol. Nem, mert volt, van és bizonyosan lesz mélység, de a közöttetek lévő köteléket a nehézség, a fájdalom csak még szorosabbá tette, és így mutatkozott meg a mindennél tisztább szeretet. Korábban is tudtad, érezted, hogy a barátod különleges kincs, de a legtündöklőbb fénysugarát éppen akkor mutatta meg, amikor körülötted legsötétebb örvénynek látszott minden.
Szokták mondani, hogy a gyermekkorban köttetett barátságok az igaziak. Van ebben igazság, hisz a lélek ekkor még egészen nyíltan nyilatkozik meg, hisz mindenkiről csak a jót feltételezed, és még nem tudatosul benned, hogy a belső világod megnyilatkozásának nem mindig van helye, ideje és elfogadó közege. A gyermeki lét egyik legszebb ajándéka, hogy fesztelenül mersz őszinte lenni. Azután természetesen csalódsz, de a csalódások között is rátalálsz az igazi rokonlélekre. Az igazi rokonlélekre, akit nem ismertél volna meg, ha nem lett volna bátorságod fesztelenül őszintének lenni.
Felnőttként már nehezebb igazi barátra lelni. Mert át kell látni a tettetés ködét, hogy felfedezhesd az álarcok mögötti valódi arcot. Hisz vannak emberek, akik elutasítják az őszinteség ajándékát. Ám ha te nem felejtesz el gyermeknek lenni, s megőrzöd a fesztelen őszinteség bátorságát, akkor megadod a lehetőséget önmagadnak, hogy felnőttként is rokonlélekre találj! Hisz vannak néhányan, akik őrzik még az őszinteség nyíltságát és a sugárzó jóságot. Ha végiggondolod, érted és érzed, hogy nem lehetetlen és nem kilátástalan felnőttként rokonlélekkel találkozni. Csak komplikáltabb, mint korábban. Ha ezer ember kerül is utadba, előbb vagy utóbb meglátszik, hogy kinek milyen a valós arca. Kiderül, hogy kinek van igazi fénye, kinek lehet jelenléte balzsam a léleknek, kinek változatlan valóság a szava. Kinek van olyan lénye, ami mindig betölti lelked, s a belőle fakadó tiszta szeretet valóban aranyozza az életed.
Mosolyt csal az arcodra, hogy van barátod, kivel a barátság még gyermekkorban köttetett, és azóta is őrzitek mint drága kincset, tűzön és vízen át. Mosolyt csal az arcodra, hogy van barátod, akit felnőtt fejjel ismertél meg, és azóta sem engeditek el egymás kezét.
Az életed nem aranyos út, sok minden hirtelen megváltozott, és kifordult magából. De az igaz barátok igaz barátok maradtak. Ha meg is nőtt a távolság, a lelki közelség megmaradt, és a beszélgetés fonalát könnyű felvenni, ha alkalomadtán találkoztok, ha üzenetet írtok. Amikor összeforr a szó, úgy érzed, hogy könnyű az életed és a világ minden boldogsága a tied. És az a benyomás kerít hatalmába, hogy nem változott meg semmi sem körülötted. Nem is. Csak a körülmények, de a szív szeretete ugyanaz. És a mosoly mindig kiül az arcodra.
Szokták mondani, hogy a gyermekkorban köttetett barátságok az igaziak. Van ebben igazság, hisz a lélek ekkor még egészen nyíltan nyilatkozik meg, hisz mindenkiről csak a jót feltételezed, és még nem tudatosul benned, hogy a belső világod megnyilatkozásának nem mindig van helye, ideje és elfogadó közege. A gyermeki lét egyik legszebb ajándéka, hogy fesztelenül mersz őszinte lenni. Azután természetesen csalódsz, de a csalódások között is rátalálsz az igazi rokonlélekre. Az igazi rokonlélekre, akit nem ismertél volna meg, ha nem lett volna bátorságod fesztelenül őszintének lenni.
Felnőttként már nehezebb igazi barátra lelni. Mert át kell látni a tettetés ködét, hogy felfedezhesd az álarcok mögötti valódi arcot. Hisz vannak emberek, akik elutasítják az őszinteség ajándékát. Ám ha te nem felejtesz el gyermeknek lenni, s megőrzöd a fesztelen őszinteség bátorságát, akkor megadod a lehetőséget önmagadnak, hogy felnőttként is rokonlélekre találj! Hisz vannak néhányan, akik őrzik még az őszinteség nyíltságát és a sugárzó jóságot. Ha végiggondolod, érted és érzed, hogy nem lehetetlen és nem kilátástalan felnőttként rokonlélekkel találkozni. Csak komplikáltabb, mint korábban. Ha ezer ember kerül is utadba, előbb vagy utóbb meglátszik, hogy kinek milyen a valós arca. Kiderül, hogy kinek van igazi fénye, kinek lehet jelenléte balzsam a léleknek, kinek változatlan valóság a szava. Kinek van olyan lénye, ami mindig betölti lelked, s a belőle fakadó tiszta szeretet valóban aranyozza az életed.
Mosolyt csal az arcodra, hogy van barátod, kivel a barátság még gyermekkorban köttetett, és azóta is őrzitek mint drága kincset, tűzön és vízen át. Mosolyt csal az arcodra, hogy van barátod, akit felnőtt fejjel ismertél meg, és azóta sem engeditek el egymás kezét.
Az életed nem aranyos út, sok minden hirtelen megváltozott, és kifordult magából. De az igaz barátok igaz barátok maradtak. Ha meg is nőtt a távolság, a lelki közelség megmaradt, és a beszélgetés fonalát könnyű felvenni, ha alkalomadtán találkoztok, ha üzenetet írtok. Amikor összeforr a szó, úgy érzed, hogy könnyű az életed és a világ minden boldogsága a tied. És az a benyomás kerít hatalmába, hogy nem változott meg semmi sem körülötted. Nem is. Csak a körülmények, de a szív szeretete ugyanaz. És a mosoly mindig kiül az arcodra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése