Megállítani az időt

Megállítani az időt. Micsoda hatalom lenne a kezedben, ha ez lehetséges lenne. Most eljátszol mégis a gondolattal, hogy ez valóságos lehetőséged, s egy varázsütésre megáll az óra mutatója. Mert nem akarod, hogy múljon a szívedből felfakadó boldogság pillanata, hogy a tegnap, a ma és holnap eggyé legyen, és ne költözzön más érzés a szívedbe. Az arcodon a könnycseppek most édesek, és az örömtől ver hevesen a szíved. Forog a veled a világ, és oly mámorító ez a körforgás. El sem hiszed, hogy ilyen örömnek részese lehetsz. Részese, hisz a főszereplője az, akit önmagadnál is jobban szeretsz, aki születése óta a részed. S ettől a boldogság még csodálatosabb, mélyebb és tisztább, úgy mint maga a szeretet, ami összeköt titeket.

Megállítani az időt. Milyen csodálatos is volna, hisz az öröm érzése múlhatatlan volna. Ám ha mégis megállíthatnád az időt, akkor nem tárulna fel előtted és benned a boldogság újabb arca, és egy másik, talán még páratlanabb pillanata. Nem tudod, hogy mit hoz a jövő, és talán azért is van benned a vágy arra, hogy a megállítsd az időt. Nem tudod, hogy a következő könny mézédes vagy keserű lesz? Nem tudod, ezért szeretnéd átörökíteni a mát, és megélni, hogy az élet maga az illatozó virág, amely nem hullatja el soha a szirmát. Szeretnél ebben hinni, szeretnéd ezt az érzést mindig magaddal vinni.

Megállítanád az időt. Ez az első gondolatod, azután örülni kezdesz annak, hogy ezt nem teheted meg, mert boldog reménnyel várhatod a holnapot, és az azt követő napot, hetet, hónapot. És izzik a lelked, s az órák egyszerre nehezek és könnyűek. Ám a boldogság érzése ott marad benned, és hajt előre, s oly hitet kovácsol benned, ami tudja, hogy a jövő látomása igenis valósággá válhat. S a hit nyomán belülről születő szorgalommal éget a munka. Úgy mint mindig, úgy mint korábban is. Bár ha őszinte vagy, tudod, hogy a mélység érzése, a kudarc élménye is hihetetlen erőt adott mindig a folytatáshoz, és az eredményességtől sem lett tele a lelked, mindig kerested és láttad, hogy hogyan és merre tovább. Ám most csak részese, és nem főszereplője vagy az eseményeknek, de mert a szeretet jogán úgy vagy megérintve mint még soha eddig, most az elszánásod, a hited és a kisugárzásod ereje megsokszorozódik. Egy pillanatra megállsz, és elgondolkodsz azon, hogy aki a munkáját hivatásként végzi, mégha rajta sokminden is múlik, sohasem főszereplője annak, csak részese. Mert a főszereplők azok, akikért dolgozol, akiket a munkád gyümölcsével megajándékozol. És most csak azért élhetsz, akit a világon a legjobban szeretsz, azért, aki a születése óta a részed, és ő lehet a főszereplője az életednek.     
      Megállítnád az időt. Valóban? A boldogság pillanatai az idő végtelen folyásában is a szívedben maradnak. Bármi történik majd a jövőben, ha jönnek a mélységek, a megélt a boldogság pillanatait nem veszíted el, azok már a tieid, a részeddé lettek. Engedd hát, hogy haladjon az idő a maga útján, és közben tedd meg, amit a szíved diktál, s ne lankadjon a kezed, ne szűnjön a hév sem benned, hidd el, hogy a jövő látomása igenis valósággá lehet!