Az örök fiatalság titka

Az örök fiatalság titka örök kérdés és keresés. Pedig közelebb van a megfejtés, mint reméled. Nem a távoli jövő rejtelme. Már itt van, a szívedben. Csak emlékezni kell. Emlékezni arra, hogy milyen volt, amikor gyermek és ifjú voltál, tele kíváncsisággal, kérdéssel, izgalommal, lelkesedéssel és a meg nem elégedés indulatával. Emlékezni kell, mert ezeket könnyen ellepi a feledés pora, és az élet maga. Mert ha az életbe jobban belekóstolsz, látod és érzed, hogy fakítja benned a színeket az ellentmondások küzdelme. Harcol, küzd egymással az érdek és az érdektelenség, mert van, akinek megmarad a cselekvési iránya, más azonban elveszíti hamar. Van, akinél az érdek mindennél hangosabb, és mindent kisöpör, az izzó tűz az együttérzést és az együttgondolkodást hamuvá porlasztja. Csak kiégett romok maradnak hátra. Felsejlik a hiábavalóság érzése. Mintha semmi jónak nem lenne értelme. Egyre kevesebb az izgalom benned, és a lelkesedés, ha meg is jelenik, nem tündököl úgy, mint korábban. Mintha az ifjonti lángot, amivel megváltani és jobbá akartad tenni egykor a  világot, megtépázta volna a múló idő vihara. Ám olykor mégis feltámad benned a régi izzás, és ezzel együtt az a vágy, hogy  az örök fiatalság titka a tied legyen, hogy olyan legyen a szíved, a lelked, mint évekkel ezelőtt volt, mielőtt ellepte volna a sok por, mielőtt belekóstoltál igazán az életbe.
        Mégis mit tehetsz, hogy az ifjonti lángolás benned ne tiszavirág-életű, ne csak egy epizód legyen? Hallod morajlását annak a  keserű  mondatnak, hogy a világ menetét nem változtathatod meg. Mégis ott lüktet benned, a mit tehetsz kérdése, mit tehetsz, hogy örökre fiatal maradjon a lelked? A válasz egyszerű: figyelj a gyermekekre, és érezd finom rezdülésüket! Érezd a kíváncsiság határtalanságát, érezd azt, hogy a világ nyitott karral vár és bármit elérhetsz, valójában semmi sem lehetetlen! Érezd, hogy lehet másnak lenni, lehet jónak lenni, álmokat elérni, igenis lehet széllel szemben (is) haladni! Ahogy átadod magad egy dallam hullámzásának, úgy hangolódj rá a gyermeki lélek valóságára! S megtörténik a csoda, tied lesz, amire vágysz. A fiatalság lángja a szívedbe költözik, újra éled ugyanazt a kíváncsisággal teli izgatottságot, tele akarással, ezernyi vággyal, amely nem ismer lehetetlent. Újra éled a csodás várakozással teli lelkesedést, igaz már érettebben, de ugyanolyan lendülettel. Hisz a gyermeki lélek nyitottsága téged is arra késztet, hogy lelkedbe ne zárkózz be, és ne öregedj bele az életbe! Az élet, a világ igazi képeskönyvvé lesz! Újra megtanulsz látni, kérdezni, gondolkodni, és nem elégít ki a miért ilyen a világ folyama kérdésére adott egyszerű válaszok sora. Azok az egyszerű válaszok, amelyek csupán régi ismeretekre, a megszokásra, a beletörődésre hivatkoznak. Régen is így volt, ma sincsen és nem lehet másként. Lelkedben lázadsz ez ellen, mert ha ez így lenne, nem lett volna megújulás és előrehaladás sohasem. Az nem lehet, hogy a rossz belekövesedjen az életbe, és elfogadjuk csak azért, mert régen is így volt. A múlt tanítása éppen attól értékes, hogy az elődeink élete az igazság és az őszinteség iránti elkötelezésre tanít meg, és bátorít a régiek emléke, hogy légy te is ugyanilyen tiszta lelkű és rendületlen ember.
           Egyszerre azon kapod magad, hogy úgy lüktet a szíved, és ver egyre izgatottabban, mint amikor egészen ifjú voltál. Szíved csupa lángolás, csupa hit és erő, és nincsen már semmi sehol semmi por. Az élet pedig tapasztalat, ami bölcsebbé tett abban, hogy hogyan   adj hangot a lelkesedésnek, és milyen úton járva teljesítsd be a világot megváltoztatni akaró szándékod. 
           Úgy érzed, mintha egészen ifjú lennél, és nem lenne mögötted oly sok év. Valójában az idő mégis eltelt, de ennek csak a pozitív előhangját érzed. Azt, hogy a világ közepén nem egy személyben állsz, hanem körülvesz egy csapat, egy család, akikre ha tekintesz azt érzed, hogy önmagadnál is fontosabbak. Nem egyszemélyes, hanem közös álmotok van, ami megvalósulásra, megvalósításra vár. Hisz nem elég csak vágyni, tenni és küzdeni is kell az álmokért, a célokért. Miként a gyermekek, nem vagy te sem veszteg és közömbös sohasem. Ha hátráltatni akarnak is, te mindjárt kettőt lépsz előre tele hittel és tűzzel. 
           Kimondod, hogy megtaláltad az örök fiatalság titkát. Azt a titkot, ami a lélek üdeségét fedi fel, és ha a világ oly sok ellentmondása el is akarná feledtetni veled, hogy ezt a titkot te ismered, akkor egyszerűen csak rátekintesz, és lélekben ráhangolódsz a gyermekekre. Bármilyen nehéz a helyzeted, úgy  tudsz úgy előre nézni, ahogyan a gyermekek oly egyszerű tisztasággal teszik. Lelkesen az álmoknak rugaszkodsz neki, és nem azt mondod, hogy a kenyered javát már megetted, hanem azt, hogy a java, az igaz álmok csodája még hátra van.
           Az örök fiatalság titka, csodája tulajdonképpen az, hogy a gyermeki lélekre rá tudsz hangolódni, sőt képes vagy gyermeki lélekkel élni, és álmokat álmodni. Van következő lépcső, amire fel kell lépni, van következő cél, amit el kell érni.