Tényleg létezik barátság egy életen át?

Sok barátság szövi át az ember életét. De vajon van maradandó, örökké tartó baráti kapcsolat, ami minden nehézséget kibír? 

  Sok barátod lehet, de igaz barát talán már jóval kevesebb. S vajon lehetséges volna, hogy örök időkig együtt maradtok jóban és rosszban? Hiszen itt nincs eskü, hivatalos papír vagy kőbe vésett ígéret, amivel elkötelezitek magatokat egymás mellett. De egy fontos dolog mégis akad: a szív szava. A szívetek pedig együtt dobban az öröm magaslataiban és a mélység fájdalmában. Hogyan és miként történik ez? Nem tudod megmagyarázni, csak a szeretetet tudod megjelölni.

Te és a barátod összetartoztok. A kötelék szoros, pedig még vérségi kapcsolat sincsen, ami magától való közösséget teremtene. Többről van szó. A lelketek egyszerűen egymásban talált társra. Így vált számodra fontossá a barátod élete, s lettél te is lényeges a másik szemében. Nem csak egy pillanatra, hanem folyamatosan. Mert a szeretet közöttetek nem veszti el fényét, és az évek múlása sem koptatja meg. 

A szeretet nem múlik el soha - mondták már sokszor, és mondod te is. De nem azért, mert szépen hangzik, és lélekemelő ebben hinni. A tapasztalat mondatja veled, hogy létezik örök barátság, s igazi szeretetet. Hiszen a barátod mindig melletted állt, akár napfényes, csendes vizeken hajóztál, akár az örvények között levegő után kapkodtál.

Nem utópisztikus a múlhatatlan szeretet, és teljesen valóságos az örökké tartó barátság létezése. Bár nem vagy próféta, de mégis megérzed, hogy van oly kapcsolat, ami a sírig tart. Nincsen rá racionális magyarázat, sem ésszerű ok. Mert az igazi barátság nem ésszel, hanem szívvel és lélekkel köttetik. Bárhogy is keresnéd benne az érdeket vagy az irigységet, sohasem találnád meg. Ám nem is keresed, mert tudod, hogy nem is kell. Az élet szabad és tiszta levegője ez, ahol minden porcikádat átjárja a boldogság. Többet nem is kívánsz. 

A létezés legnagyobb magaslata az, amikor őszintén, tisztán és önzetlenül szeretve vagy, és ugyanígy szereted te is a másikat. Tűzbe mész, sőt vízen is jársz, ha a barátodnak szüksége van rá. Ha cselekedni kell érte, nem ismersz lehetetlent. Ha pedig csak csendesebb vizeken hajóztok, az otthonosság érzése akkor is maradandó. Jó és tiszta szavakkal tápláljátok egymás lelkét, és önfeledten sokat nevettek, mintha nem is felnőttek, hanem gyerekek lennétek.

Sok barátod lehet, de igazi már jóval kevesebb. Ám nem is kell sok. Elég annyi, hogy az egyik kezeden meg tudod számolni. S érzed, hogy valamennyi igazi. 

Az igaz barátság pedig örök. Érzed. Érzitek. Bár nincs eskü, hivatalos papír vagy kőbe vésett ígéret. De egy fontos dolog mégis akad: a szív szava. Ez pedig éppen elég, többre nincs szükség.

Mosom kezeimet

Az ítélet után a bíró kibújt a felelősség alól, és megmosta kezét. Mozdulatából megszületett az önigazolás szállóigéje. 

Ártatlan volt a 33 éves férfi, mégis elítélték. Pilátus ugyanis szabad kezet adott a népnek. Megtehette, mert a jog lehetőséget biztosított rá, és kényelmes is volt számára. Formálisan többé nem őt terhelte a felelősség Jézus kereszthalála miatt. Az ítéletet a tömeg követelte ki.

    A helytartó azonban belül érezte, hogy ki is kell mondania, amit gondol: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől.” (Máté 27,24b) Szavait pedig egy jelentéktelennek látszó cselekedettel hitelesítette: megmosta a kezét. A nagypénteki történetben ez egy elhanyagolható, apró részletnek tűnik. A Biblia mégis hosszabb említést tesz róla, mert Pilátus mozdulatának nem higiéniai oka, hanem szimbolikus jelentése van. A helytartó így bújt ki az ítélethozatal felelőssége alól. A kézmosással a lelkiismeret-furdalását akarta enyhíteni, mert tudta jól, hogy Jézus ártatlan. 

    Miért nem mentette fel akkor Jézust? Miért okozott saját magának belső nyugtalanságot? Hiszen természetes lenne, hogy az ember a meggyőződésével összhangban hoz döntéseket. Elvileg. Gyakorlatban azonban sokszor van egyéb szempont vagy érdek, amit figyelembe vesz. 

    Pilátus számára az egyéb szempont az volt, hogy a zsidó vallásos vezetők mindenáron Jézus vesztét akarták. Kockázatos vállalkozás lett volna ezzel az akarattal szembe fordulnia. A nép körében az amúgy forrongó hangulat zavargásba fordulhatott volna át. Már Jézus perének idején is jól látszott, hogy a tömeget fellázították. Pilátus ezért inkább taktikusan döntött. 

    A helytartónak azonban mégsem sikerült a politikai érdekből meghozott ítélettel azonosulnia. A kézmosással elhatárolódott saját magától is. Túlságosan nagy volt annak a lelki terhe, hogy az ártatlanul megvádolt Jézus halálos ítéletének meghozatalában részt vett. 

    Az igazság nem jutott érvényre Nagypénteken. Még ha meg is volt a jóra való szándék, kevés volt az ereje a győzelemhez. Végül a helytartó is Jézus ellen tette le voksát. Jézust kivégezték, és a kereszthalálának eseménye bevonult a történelembe. Ám Pilátusról sem feledkezett az utókor. Személyét a felelősséget elhárító ember jelképévé tette. Mosom kezeimet. Ma is sokszor elhangzik önigazolásként. Ha valaki úgy tesz, mintha korábban nem működött volna közre egy helyzet vagy emberi sors rosszra fordításában.