Az örök fiatalság titka

Az örök fiatalság titka örök kérdés és keresés. Pedig közelebb van a megfejtés, mint reméled. Nem a távoli jövő rejtelme. Már itt van, a szívedben. Csak emlékezni kell. Emlékezni arra, hogy milyen volt, amikor gyermek és ifjú voltál, tele kíváncsisággal, kérdéssel, izgalommal, lelkesedéssel és a meg nem elégedés indulatával. Emlékezni kell, mert ezeket könnyen ellepi a feledés pora, és az élet maga. Mert ha az életbe jobban belekóstolsz, látod és érzed, hogy fakítja benned a színeket az ellentmondások küzdelme. Harcol, küzd egymással az érdek és az érdektelenség, mert van, akinek megmarad a cselekvési iránya, más azonban elveszíti hamar. Van, akinél az érdek mindennél hangosabb, és mindent kisöpör, az izzó tűz az együttérzést és az együttgondolkodást hamuvá porlasztja. Csak kiégett romok maradnak hátra. Felsejlik a hiábavalóság érzése. Mintha semmi jónak nem lenne értelme. Egyre kevesebb az izgalom benned, és a lelkesedés, ha meg is jelenik, nem tündököl úgy, mint korábban. Mintha az ifjonti lángot, amivel megváltani és jobbá akartad tenni egykor a  világot, megtépázta volna a múló idő vihara. Ám olykor mégis feltámad benned a régi izzás, és ezzel együtt az a vágy, hogy  az örök fiatalság titka a tied legyen, hogy olyan legyen a szíved, a lelked, mint évekkel ezelőtt volt, mielőtt ellepte volna a sok por, mielőtt belekóstoltál igazán az életbe.
        Mégis mit tehetsz, hogy az ifjonti lángolás benned ne tiszavirág-életű, ne csak egy epizód legyen? Hallod morajlását annak a  keserű  mondatnak, hogy a világ menetét nem változtathatod meg. Mégis ott lüktet benned, a mit tehetsz kérdése, mit tehetsz, hogy örökre fiatal maradjon a lelked? A válasz egyszerű: figyelj a gyermekekre, és érezd finom rezdülésüket! Érezd a kíváncsiság határtalanságát, érezd azt, hogy a világ nyitott karral vár és bármit elérhetsz, valójában semmi sem lehetetlen! Érezd, hogy lehet másnak lenni, lehet jónak lenni, álmokat elérni, igenis lehet széllel szemben (is) haladni! Ahogy átadod magad egy dallam hullámzásának, úgy hangolódj rá a gyermeki lélek valóságára! S megtörténik a csoda, tied lesz, amire vágysz. A fiatalság lángja a szívedbe költözik, újra éled ugyanazt a kíváncsisággal teli izgatottságot, tele akarással, ezernyi vággyal, amely nem ismer lehetetlent. Újra éled a csodás várakozással teli lelkesedést, igaz már érettebben, de ugyanolyan lendülettel. Hisz a gyermeki lélek nyitottsága téged is arra késztet, hogy lelkedbe ne zárkózz be, és ne öregedj bele az életbe! Az élet, a világ igazi képeskönyvvé lesz! Újra megtanulsz látni, kérdezni, gondolkodni, és nem elégít ki a miért ilyen a világ folyama kérdésére adott egyszerű válaszok sora. Azok az egyszerű válaszok, amelyek csupán régi ismeretekre, a megszokásra, a beletörődésre hivatkoznak. Régen is így volt, ma sincsen és nem lehet másként. Lelkedben lázadsz ez ellen, mert ha ez így lenne, nem lett volna megújulás és előrehaladás sohasem. Az nem lehet, hogy a rossz belekövesedjen az életbe, és elfogadjuk csak azért, mert régen is így volt. A múlt tanítása éppen attól értékes, hogy az elődeink élete az igazság és az őszinteség iránti elkötelezésre tanít meg, és bátorít a régiek emléke, hogy légy te is ugyanilyen tiszta lelkű és rendületlen ember.
           Egyszerre azon kapod magad, hogy úgy lüktet a szíved, és ver egyre izgatottabban, mint amikor egészen ifjú voltál. Szíved csupa lángolás, csupa hit és erő, és nincsen már semmi sehol semmi por. Az élet pedig tapasztalat, ami bölcsebbé tett abban, hogy hogyan   adj hangot a lelkesedésnek, és milyen úton járva teljesítsd be a világot megváltoztatni akaró szándékod. 
           Úgy érzed, mintha egészen ifjú lennél, és nem lenne mögötted oly sok év. Valójában az idő mégis eltelt, de ennek csak a pozitív előhangját érzed. Azt, hogy a világ közepén nem egy személyben állsz, hanem körülvesz egy csapat, egy család, akikre ha tekintesz azt érzed, hogy önmagadnál is fontosabbak. Nem egyszemélyes, hanem közös álmotok van, ami megvalósulásra, megvalósításra vár. Hisz nem elég csak vágyni, tenni és küzdeni is kell az álmokért, a célokért. Miként a gyermekek, nem vagy te sem veszteg és közömbös sohasem. Ha hátráltatni akarnak is, te mindjárt kettőt lépsz előre tele hittel és tűzzel. 
           Kimondod, hogy megtaláltad az örök fiatalság titkát. Azt a titkot, ami a lélek üdeségét fedi fel, és ha a világ oly sok ellentmondása el is akarná feledtetni veled, hogy ezt a titkot te ismered, akkor egyszerűen csak rátekintesz, és lélekben ráhangolódsz a gyermekekre. Bármilyen nehéz a helyzeted, úgy  tudsz úgy előre nézni, ahogyan a gyermekek oly egyszerű tisztasággal teszik. Lelkesen az álmoknak rugaszkodsz neki, és nem azt mondod, hogy a kenyered javát már megetted, hanem azt, hogy a java, az igaz álmok csodája még hátra van.
           Az örök fiatalság titka, csodája tulajdonképpen az, hogy a gyermeki lélekre rá tudsz hangolódni, sőt képes vagy gyermeki lélekkel élni, és álmokat álmodni. Van következő lépcső, amire fel kell lépni, van következő cél, amit el kell érni.

A lélek hangja

 A lélek hangja megcsillant, amikor szeme rám mosolygott. Bár szégyenlősen el akarta rejteni, hogy ne vegyem észre. Nem mondott semmit, de a tekintete megüzente, hogy mennyire boldog, és jólesik neki az, ami a fénylő napsugárból neki jut.

    Csendes kislány, ki többször hallgat, mint beszél. Szereti magában őrizni az érzéseit, ám vannak pillanatok, amikor kinyílik, mint egy virág, és beszél, kibeszéli megannyi benyomását, gondolatát, boldogságát és bánatát. Kinyílik, mint egy virág, ha csak ketten vagyunk, és minden háborítatlan, így teljes nyugalomban tudunk a múlt és a jelen történéseinek az elejére és a végére járni, helyre tenni mindent, azért küzdve, hogy megértsük miért ilyen világ, miért van benne annyi összevisszaság, zűrzavar, miért több a rossz, miért kevesebb a jó. Ezek a beszélgetések a legszebb pillanatok, neki és nekem is.

      A lélek hangja megszólal, amikor beszél hozzám, beszélget velem. Ám a legemelkedettebb pillanat az, amikor énekel. Teljesen átadja magát a dallamnak, és könnyet csal a szemembe, amikor nem beszél senki sem, csak ő, csak ő énekel. A teljes felszabadultság érzését adja át. Mintha egy tündér volna, aki egy csapásra hófehérré varázsol mindent, a tisztaság üde illata érződik csak. Eltűnődöm azon, hogy milyen jó is volna, ha valóban lennének tündérek, kik varázslatos erejükkel ugyanezt tennék, és egy szempillantás alatt harmóniát, békességet teremtenének. Nem lenne annyi széthúzás, nem lenne zűrzavar, csak az élet édes ízét érezné minden ember, és nem akarna felkavaró vihart, sem hömpölygő folyamot, nem akarna káoszt és zűrzavart, ami megfoszt téged és engem, amitől boldog lehetnék, amitől boldog lehetsz. Boldog, önfeledten, igazán és határtalanul. Édeni állapot lenne, ha minden ember tündérként élne, és saját fénysugarát fedné fel, és nem arra törne, hogy a másik fénysugarát borítsa éjszakába. Felsóhajtok, milyen szép is lenne ez, de az élet soha nem volt, és nem is lesz ilyen. Mégis vannak pillanatok, amikor eljön hozzád egy tündér, aki varázslatos erejével szórja reád az igazi fényt, megmutatva, hogy milyen is a tisztaság, az őszinteség és a harmónia. És ez a tündér most egy kislány, ki még minden szürkeség ellenére szivárványosan látja az életet, és egyszerűen csak hisz, és megmutatja, hogyan lehet őszintén, a lélek hangját dalolva élni, megüzenve, hogy többre nincsen szükség.
       Többre nincsen szükség, csak a lélek igazi hangjára, mennyei harmóniájára. Ha ezt a titkot sokan ismernék, mennyivel több tündér volna. Több tündér, pedig már látod, hogy a kevés is elég. Mert elég az, ha valaki egy nehéz órában meghallgat, és csendesen fogja a kezed. Elég, ha valaki bátorít, amikor már úgy érzed, hogy a világ oly szövevényes, hogy lassan elveszel benne. Elég, ha valaki csak tiszta lelkének sugarát szórja reád, és megerősít, hogy kiderül majd minden, s fényárban fog úszni az életed. Elég egy szó, egy tekintet, és érzed már, hogy egy, sőt kettő, három, négy tündér ismét a földre érkezett. S megérted, hogy a tündérek valóban léteznek, és nem is kell belőlük sok.
       A lélek hangja megcsillan, amikor a másik szeme reád mosolyog, és csak a szeretet ölt testet. A boldogság egyszerűen megszületik. Napfényes utána minden perc, óra. Nem azért, mert a világ kiismerhető lett. Nem azért, mert kevesebb lett benne a sötétség ereje, hanem azért, mert az örvénylő sötétség között egy tündér lelkének hangja megérintett. Egy tündér, egy kislány, egy barát, és hirtelen kivirágzik minden benned, és te is énekled, továbbadod a lélek hangjának tiszta dallamát.