Senki nem mondta

Senki nem mondta, hogy a hajnalt szikrázó napfény követi mindig, és nem zúdul rád az eső, mennydörgő hanggal a fekete felhők alatt. Senki nem mondta, hogy nem lesz zuhatag, de azt sem, hogy te nem foghatod a piros esernyődet, még ha a víz utat is talál hozzád, és a vállad, kezed és a lábad elázik teljesen. 

Senki nem mondta, hogy a mosoly olyan ajándék, amit nem tudsz elveszíteni. Mert vannak pillanatok, helyzetek, amikor a szív didereg, és a lélek vacogva menedéket keres, és nem tudod, képtelen vagy akár egy halvány mosollyal is feloldani a beléd költözött mélységes fájdalmat. Csak a fájdalom van és te. S a felfoghatatlannal küzdő miért kérdésének tehetetlen érzése. Mintha nem lenne tovább, nem lenne következő pillanat. Következő pillanat mégis van, ami ugyanúgy mázsás súllyal nehezedik rád, és ezzel a teherrel kell élned, élned tovább. A jelen perceit összeméred a múlttal. Már-már azt érzed, hogy neked a felhőkből több jutott, mint a fényes napok sorából. Megdobbannak benned az emlékek, melyek azzal szembesítenek, hogy mennyi boldog percben volt részed, és igen volt olyan időszak az életedben, amikor felnőttként gondtalan kisgyermekként élhettél, és a földi mennyország folytonossága volt a tied. A folytonosság azonban egy pillanatban kettéhasadt, megrendült a föld a lábad alatt. Senki nem mondta, hogy ebben részed lesz, és azt sem, hogy nem. A rossz a meglepetést szereti, váratlanul érkezik. De ki is várná az életébe a rosszat? Jót remélsz, hiszel a csodában. A jóba vetett bizalom minden rossz ellenére határtalan.

Senki nem mondta, hogy higgy a csodában, mégis hiszel. Bár furcsán hangzik, hogy a szenvedés fájdalma még inkább a csoda-hitedet erősíti, és ad neked elegendő erőt is. Élesíti a látásodat, és az események összefüggéseit és üzenetét végre megérted. Két lábbal állsz az eső áztatta föld porában, a sárban. Ami azonban csak egy külső körülmény, és nem a lényeget hordozza. Mert a lényeges kérdés az, hogy a nehézség ellenében tudsz-e továbbra is bízni, hinni úgy, ahogyan eddig? 

Hiszed, reméled, hogy a földi mennyország visszatér hozzád. S a napok egymásutániságában lépésről lépésre változik a pillanat, és a jövő, amiben hiszel, egyre közelebb van. Elgondolkodsz azon, hogy a távoli jövő felé tekintve mennyi feladat vár még reád. De azt is látod, hogy mindig a jelent kell hangsúlyosan megélni, tenni azért  rendületlenül, amiben hiszel. Minden cselekedet, amit hittel viszel véghez, boldogsággal tölti el a szíved. A bánat és az öröm karöltve jár, a gyom mellett mindig van hófehér virág az utadon, ami neked illatozik. Már vannak pillanatok amikor azt érzed, hogy  a földi mennyország töredékesen a tied lett. Van ugyan szenvedés, nehézség, de öröm is, szívedből felfakadó boldogság, és ott dobog a csoda-hit benned, ami minden rosszat felülír. Az események új értelmet nyernek, és elszakíthatatlan összeköttetést eredményez számodra az Éggel.

Soha senki nem mondta, hogy higgy a csodában. Nem is kellett, mert ez a maga természetességével a tied. A részed. Az eső pedig hirtelen eláll, s a piros esernyőt kézben tartva egy vízesésnél találod magad...

Csak megtörténik

Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. A legváratlanabb pillanatban, mintha az Égből szállna alá egy angyal, aki vezeti utadat.

    Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. Ami után vágyakoztál, csendes reményeket hordozva a szívedben, mindig bízva abban, hogy álmaid csodája valósággá lesz. Vágyakoztál annak ellenére, hogy hitetlen mosollyal bíztattak az emberek, hogy gyermeki a hited, és ideje lenne felnőni már,  és racionálisan számolnod a lehetőségekkel. De te ezzel mit sem törődve az álmaidat nézted, és nem a lekicsinylően megfogalmazott esélyeket.

    Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. És ekkor felsóhajtasz, hogy mennyi minden nehézség és akadály van mögötted, és a tehetetlenség megkísértő érzése. Amikor a kudarc és az eredménytelenség, és nem pusztán az emberek sugallták neked, hogy ideje lenne letenned kezed, és megállni végre. Mégsem tetted, mert vágyad képe, ami a jövőt rajzolta eléd, éltetett, és adott erőt, hogy  megtedd a következő lépést az álmod felé.

       Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. Kinyílnak a kapuk, és haladsz, ahogyan mindig is szerettél volna. Érzed, hogy te ezért mindent megtettél, amit ember tehet, de mégsem a te érdemed. Mert a munka noha nélkülözhetetlen a csoda elérkezésében, mégis kevés. Több kell, az áldás, ami Felülről érkezik. A szerencsés csillagzat, az angyali sugallat, hogy az események kedvezően alakuljanak. Szívedben úgy dobban ez a mondat, mint még soha: ”Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9,16) 

       Most a csodára tekintesz. Olyan, amilyennek elképzelted? Nem tudod pontosan a választ megadni, mert nem jelöltél meg konkrét helyet, időt, és prófétaként sem jövendöltél pontos forgatókönyvet, hogy életed eseményei így következzenek el. Csak azt tudod mondani, hogy ami most van, az úgy tökéletes, ahogyan van. Mert álmod bontja szárnyát, és örülsz minden pillanatnak, amit megélhetsz. 

       Nem hiszed, hogy szürkülhet a fény, de mégis a csodából kipillantasz egy pillanatra a jövő felé. Elmerengsz azon, hogy mennyi magaslat és mélység van benne elrejtve. Elmerengsz, és érzed, hogy bármi lesz majd a szíved zöldellő ágon pihen és Felülről való békesség és boldogság a tied. Mert életed folyama Isten kezében, aki csodát hoz a kellő időben. A te feladatod pedig az, hogy rendületlenül, rendíthetetlenül higgy az álmaidban, lelkedben nem egyezve ki a lehetetlennel. S a lehetetlent nem ismerő lelked munkára sarkall, hogy dolgozz, fáradj azért, ami még a képzeletedben él, de tudod, érzed, hogy a kellő időben a csoda megérkezik. Hisz a lelked tovább álmodik, nincsen megállás, csak folytatás. A szív termékeny, ezernyi vággyal, ábránddal van tele, mely egy cél köré csoportosul, hogy az lehess, azt tehesd, amire a benne lévő tehetség késztet, és amiben kedved leled, az alkotás megunhatatlan örömével.

       Csak megtörténik. Megtörténik a csoda. Ahogyan a  régen volt, és eleink papírra vetették a boldog megtapasztalást. Megtörténik a csoda ma is, csak szem kell hozzá, hogy lásd, és a szív Felülre való hangoltsága, hogy tudd, érezd, hogy honnan van ez, és micsoda kivételes ajándék. Megtörtént, megtörténik, és meg fog történni a csoda a jövőben is, kiváltképp  mélységek között és után, újra és újra felderül a fény.