Anyák napi ünnepségsorozat

Anyák napi ünnepség sorozat van május első napjaiban. Egymás után, az óvodában, az iskolában, és természetesen otthon is, május első vasárnapján is. Nem tudom eldönteni, hogy kiben nagyobb az izgalom, a gyermekeimben, vagy bennem. A gyermekeimben, akik izgalommal készülnek, vagy bennem, hogy vajon mivel fognak “meglepetést” okozni? A legkisebb már egy hete számolja, hogy mikor lesz anyák napja, és annyi titkot felfedett, hogy az óvodában már négy ajándékot készített nekem. De itthon is szorgoskodik, s az anyák napjáig folyamatosan meglep egy-egy kézzel készített mesterművel. Ezeken az ajándékokon a szív a legfőbb motívum, és természetesen az egész alakos rajz róla és rólam. Az anyák napi verset természetesen még nem hallottam, azt az óvodai ünnepségen fogja elmondani, addig titok. De apa és a testvérei előtt már felfedte a titkot. Bár még csak az anyák napja kapujában állok, mégis úgy érzem, mintha egy ünnepségsorozat részese lennék, és érzem kicsi szívének óriási szeretetét.

    A nagyobb kislányom iskolai anyák napi ünnepségén már túl vagyunk. Ami azért volt különleges, mert a gyerekek egyénileg határozták el, hogy ki mit ad elő. Mivel ebben az iskolában az éneklésen van a legfőbb hangsúly, természetes volt a dallam és az ének szárnyalása ezen a péntek délutánon. S ami még helyet kapott, a tánc volt könnyed természeteséggel. Azt adták gyerekek, amik ők maguk. Nem volt semmi feszélyezettség, csak önfeledt öröm és természetesen az előadások előtt pici izgalom.  

    Az ünnepség forgatagában megragadott egy idézet, amit a kislányom osztályfőnöke mondott el: “Gyereket akarni igen nagy elhatározás. Ilyenkor dönt úgy az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve. “ (Elizabeth Stone) Ez a mondat az egyik legtisztább megfogalmazása annak, hogy mit jelent anyának lenni. Visszaad mindent. Az örömet, az aggódást, a féltést, a feltétel nélküli szeretetet, az együttérzést. Azt, amikor a teljes magasságáig és mélységéig átéled azt, ami a gyermekeddel, gyermekeiddel történik. S közben úgy érzed, hogy őt, őket valóban jobban szereted, mint saját magadat. És csak arra gondolsz, hogy az, hogy gyermeked van, gyermekeid vannak önmagában a legnagyobb ajándék, amit kaphatsz. Mert az anyák napi ünnepségsorozat előtti és utáni hosszú hónapokban is érzed, hogy közöttetek a szeretet erős és szétszakíthatatlan. Az egymásnak mondott szavaitok,  és ahogyan egymásra hangoltan éltek, felfedik ezt a valóságot. Még akkor is így van, amikor nem egyformán látjátok a valóságot, mert más egy felnőtt szeme, és más egy gyermeke tekintete. Mégis megtaláljátok a közös hangot. Veled a gyermeked, a gyermekeid látótere kitágul.  Megértik, megérzik, hogy mit lássanak még, és hogyan lehet egy-egy nehezebb kérdésre jó választ találni. S mivel a szíved a testeden kívül, a gyermekeidben is dobog, érteni, érezni kezded, hogy mit jelent az  ő látásuk. Így a legnagyobb, már kamaszkorba lépett gyermekemmel sincs komolyabb buktató, csak olyan nehézség, amit ilyenkor az életkor magával hoz. A kritikusabb látásmód van jelen, és a mindentudás érzése, amikor egy gyermek szinte felnőttként viselkedik, de még hiányzik a tapasztalat, ami azért a mindentudás érzését árnyalja.

        Május elején anyák napi ünnepség sorozatban élek, élsz. Ahogyan érzed a szeretet reád sugárzó erejét, vonzását, tudod a szíved legmélyén, hogy mióta megszületett az első gyermeked, anyák napja minden nap, és ez a boldogság minden nehézség között is maga a csoda.

Látod-e?

Látod-e, hogy e kép különlegessége miben rejlik? Nézd meg, szánj rá pár másodpercet! 
   Talán először az űr sötét hátterében csak a Földet látod, amelynek felszínén a fény és a sötétség osztozik. Ám ha jobban szemügyre veszed, észreveszed, hogy középen van egy oda nem illő alakzat. Ott van egy szív, melynek vonalát a fény világítja meg. 
       Észrevetted hamar a szívet? Vagy elvonta a figyelmed a fény és a sötét kettőssége? Talán úgy, mint általában az életben? Hisz a fény és a sötétség táncában élsz. Olykor egyik vagy másik vetül rád. Ha feletted fény árad, akkor öröm és emelkedett boldogság jár át. Mintha minden tökéletes lenne, és nem hiányozna, senki és semmi sem. Ha a sötétség fon körbe, a reménység megsoványodik, és nehéz minden lépés. Van kérés Benned, miben ott lüktet szíved minden érzése, álma, vágya. Van azonban, hogy a fény és a sötétség együtt érkezik. Nap nap után van a jó és a rossz is mindig.  Az öröm, a hála és nehézség, kérés is. A fény és a sötétség táncának megszokott ritmusa fel sem kavar. Máskor a tánc diszharmónikus, váratlan izgalmat, kihívást hoz. Van, amikor a döbbenet, s a mélységes fájdalom elegyedik benned a tánc közben. Ám egy idő után végül a fény lesz mégis domináns - bármilyen nehézség árnya vetül is reád.
      A fény és a sötétség táncának helye a szíved. Milyen különös, hogy az ember erre általában csak akkor gondol, amikor a saját szíve a színhely, és elszenvedi a másokból áradó sötétséget. S megérti, hogy a szív nemcsak táncparkettje a fénynek és a sötétségnek, a jónak és a rossznak, hanem a forrása is. Mert a szívből támad a jó és a rossz gondolat, szó és tett, aminek hatása van a másik ember szívére.  Ám általában az ember nem foglalkozik azzal, hogy amit kimond vagy cselekszik, milyen hatása lesz. Csak mondja, teszi, mert akarja. Nem számít, hogy pusztítja az életet, melynek végnélküli szenvedés a következménye. Mennyire más lenne, ha az ember mielőtt szólna és cselekedne, felvetné magában, hogy annak mi lesz hatása? Mi lenne, ha a szavainak és cselekedeteinek sötétsége a másik ember élete helyett a saját életében lenne következménye? Ha azt tennék vele, amit ő tesz másokkal. Ha ezt lelkiismerettel végiggondolná, akkor az ember szava és cselekedete csak fénnyel lenne tele, és nem beszélnénk sohasem a fény és a sötétség táncáról a szívben. De beszélünk. Mert a fény  és a sötétség létezése örök törvény. Miként az is, hogy a fény szépségét csak a sötétségben tudod értékelni. Akkor, amikor ereje megfogyatkozik. De el sohasem tűnik, mindig van akárcsak egy apró fénysugár, ami azután kiteljesedik. Kiteljesedik, mert nem csak sötétséget sugárzó szív vesz körül, és a Te szívedet sem keríti hatalmába a sötétség semmiféle árnya. Kívülről megérinti, de Te azt fénnyel akarod viszonozni, a rossz mellé a jót állítani. Ez az, ami hajt előre, és békességet ad.
         Látod-e, hogy az élet különlegessége miben rejlik? Nézd meg, gondold csöndben végig! A sötétség hátterében életed felszínén a fény és a sötétség osztozik, ami nem hagyja érintetlenül legbelsőbb lényeged, a szívedet. Ám a szíved igazi vonalát a fény rajzolja meg.