Kiút

Régen voltak hitviták. Például a reformáció hajnalán. Üdítő olvasmány  a hitviták mélyére tekinteni. Vélemények ütköznek, miközben mindannyian ugyanabból a forrásból merítenek. Különös érzés, hogy ugyanarra hivatkozva az egyik fél mond egy tanítást, a másik fél meg annak a cáfolatát sorolja. Bár a korabeli hivatalos egyháznál a Biblia mellett még az emberi hagyomány, és a kinyilatkoztatás is hangot kapott. Az iránypontok azonban azonosnak mutatkoztak: a bűnök alóli áhított feloldozás kérdése volt a legfontosabb.

Ez a kérdés ma is foglalkoztatja az embert - akár vallásos, akár nem. Hisz a rossznak, amit elkövet az ember, súlya van. Lelki teher, amitől szabadulni kell. Van, aki úgy tesz, mintha nem tett volna semmi rosszat, és folyamatosan önigazolja magát szép eszmékkel és hangzatos szavakkal, vagy éppen a másikra mutogatva keres bűnbakot, melyre rázúdítja azt a sok rosszat, amit valójában ő vitt véghez, de legkönnyebb egy kifordított helyzetet teremtve a másikra a rosszat kivetíteni. Van, aki  úgy gondolja, hogyha tesz valamit jót is a rossz mellett, akkor kiegyenlíti a számlát. Mintha a cselekedeteknek üdvszerző hatalma volna, pontosan úgy, mint ahogyan évszázadokkal ezelőtt a hivatalos egyház tanította. Van, akit kínoz a bűntudat, és érzi, hogy feloldozást csak úgy nyer, ha belátva tévedését először bocsánatot kér, és változtat. Ám a változásra a saját erő kevés. Kell a Felülről érkező erő, és egy példakép.

Kell az erő, ami felemel, amikor úgy érzed, hogy saját érzéseid, gondolataid és a határaid rabja vagy. Kell egy példakép, aki tisztán megmutatja, mikor mit cselekedj, és segít abban, hogy túllépj az ösztönök, a puszta érzések korlátain, és légy egészen jó, illetve jobb ember, akiben valóban munkálkodik a Lélek. Egy példakép lehet egy karizmatikus ember, kinek bölcs tanácsa, pályája és a kisugárzása fénnyel tölti meg a belső embered, és a felszabadulás csodálatos érzését adja Neked. Karizmatikus ember, kinek belső fénye fényt ad, és megérzed az összhangot. Karizmatikus ember oly sokféle lehet, a kortársad, a barátod, vagy éppen előtted élt egyszerű ember, megelőzve Téged, de a sugárzó fényén az nem változtat semmit sem.
        Karizmatikus emberek hömpölygő sugarában az egyik legfényesebbnél időzik a lelked, kinek erejét nem homályosította el kétezer év sem. Jézusra nézel, ki nem több és nem kevesebb, mint a szeretetre hangolt mennyei hangszer. Jézusra nézel, aki egyszerűen megmutatja, hogy mit hogyan kellene. A róla szóló rövid történetekben megdobban a Lélek, és az élet lényege leegyszerűsödik. Nincsen felesleges szó, magyarázat. A tettek mögött a Szív igazi arca rajzolódik ki. Mégis mintha ez az egyszerűség sokaknak túl kevés lenne, s igényli a pontosítást, az élet minden részére történő eligazítást.  És a vallásos túlbuzgóság sokszor csűri-csavarja a mondatokat, elvesz belőle valami jézusit, és hozzácsatol emberi gondolatokat, hogy legyen egy rendszer, amihez folyamatosan mérhesd magad. Ám a sok elvárás, parancs között elvész az ember, és a lélek is. Holott elég lenne csak Jézusra nézni, és a gyakorlati életre átültetni azt, amit Jézus mond, tanít és cselekszik. A kevesebb több. A jézusi példa éppen elég. Mint ahogyan éppen elég lenne Jézusnak azt a nagyhorderejű mondatát betartani: “Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” (Máté 7,12) Bizonyára sok kézből kiesne a fegyver, és a szó is benn akadna, mielőtt sebzőn megformálódna. Nem lenne sok elkövetett bűn sem. Hisz a bűn mindig a másikkal való kapcsolatban realizálódik, sérti a személyes teret, életet és a szabadságot elveszi.

Akiben van kíváncsiság, az élményt, lendületet kap, ha régi hitvitákról olvas. Ám a legjobb mégiscsak az, ha magát Jézust tanulmányozza, és az Ő szavait engedi magához a legközelebb, és utána a jézusi Szónak, Léleknek enged teret. 

A keresztyén egyházak arról tesznek tanúságot, hogy Jézus halálát kell hitben elfogadni, és az Ő követőjévé válni. Mert akkor van lehetősége az embernek arra, hogy a bűnök alóli teljes felmentést elnyerje. Jézus halála fókuszpont, mert ez a halál hordozza el a bűnök büntetését. Aki ezt nem fogadja el, annak nincsen esélye a felmentésre. Ez fontos, ám hozzá kell tenni, hogy Jézus életfolytatására is  kell nézni, és tőle tanulni. Mert nem az az üzenet, hogy higgy Jézus halálában és feltámadásában, és tégy, amit akarsz. A hit Jézusra néző, az Ő Lelkéből táplálkozó életfolytatás nélkül semmi. Semmi. Üres szólamok halmaza, Lélektelen szavak özöne, ami nem segít semmit sem. A szót, a megvallott hitet a mögötte lévő életfolytatás hitelesíti.

Mi az, ami igazán számít? Az, ahogyan élsz. Van-e Benned igazi szeretet? Ha fellélegzésre vágysz, ha igazi örömöt kívánsz, ha nem esik jól a bűnök sötétsége és fájdalma, ha ember szeretnél lenni csupa nagybetűvel, akkor Jézus a megoldás.  Az ő példája, az Ő Lelkének sugallata Neked. Micsoda öröm, hogy a sok rosszból közel van Hozzád a kiút. Hisz elég csak kinyitnod a Bibliát egy csendes órában, és elgondolkozni egy-egy rövid történet fölött, hogy számodra az milyen üzenetet hordoz. Utána máris fényesebben süt a Nap, még ha hideg is van, és a gondok sem szűnnek meg egy csapásra, utána mégis másnak érzed magad. Az élet átjárja minden tagodat.  
           Talán korszerűtlennek tűnik Jézusról írni, beszélni, Róla olvasni, hisz oly színes a világ, és oly sokféle hit, vallás, elkötelezés létezik, amelyből lehet választani. Ha azonban aszerint nézelődsz, vizsgálsz, hogy ki milyen volt, mennyi szeretetet hordozott, Jézus marad az egyedüli választásod. Nem azért, mert bárki mondja, írja, vagy tanítja, hanem azért, mert Jézust a Biblián keresztül megismerted, és természetes, Lélektől való közösséget találtál Vele. Megvan az igazi iránypont, az igazi kiút. Megvan minden, ami szükséges ahhoz, hogy épülj lélekben és építsd a másik lelkét! Megvan minden ahhoz, hogy a Szeretet kézzelfogható valóság legyen! Megvan minden ahhoz, hogy a rossz felett a jó diadalt arasson! S Te azt cselekszed, amit szeretnéd, hogy Veled cselekedjenek! 

Jóban, rosszban

Jóban, rosszban egymás mellett. Jóban, rosszban fogod kezét annak, akit szeretsz. Akit szeretsz, legyen az  a társad, legyen az a gyermeked, legyen az a barátod. Jóban, rosszban. Oly szokványos kifejezés ez, hogy fel sem kapod rá a fejed. Mintha egészen természetes volna így élni együtt a világban.

A jóban együtt lenni. Amikor minden felfelé ível, és látszólag könnyű a fényben osztozni, és az öröm oldalára állni. Amikor úgy tűnik, hogy mindig minden így lesz. Háborítatlan a harmónia. Fel sem merül benned, hogy a rossz is elérkezhet. Talán tudod, de nem hiszed. A jó egyszerre az örökkévalóság és a pillanat. Mintha sohasem érne véget, mégis elég egy pillantás, és változik a megélt valóság. A pillanat ürességet ad, és az örökkévalóságban a varázslat helyét a zűrzavar foglalja el.  Zaklatott lesz a szív. Miért? Mert a rossz közel férkőzik.

A rosszban együtt lenni.  Amikor a mindenség hanyatlik, és látszólag könnyű lenne félreállni, és legyinteni. Amikor úgy tűnik, hogy a rossz nem múlik és teljesen beborít. Háborog a szív, és a lélek nyugtalan. Távolinak látszik már a jó, mert csak a rossz valóságát érzed, mintha ez a mélység sohasem szűnne meg. Talán hiszed, hogy ez megváltozik, de tudni nem tudod. Azután ahogyan az idő a mázsás súlyával halad, a talán lassanként szertefoszlik, és csak a hit magasodik, hogy komolyan vedd:  a rossz megszűnik, és helyét olyan jó fogja elfoglalni, melyhez a korábbiakhoz képest nem volt fogható semmi.

Nem vagy próféta, nem vagy látnok. Nem tudod, hogy mi lesz, de a hit szárnyai mégis magasra emelnek - éppen akkor, amikor a legmélyebben vagy, s átadnád magad könnyek között a borúnak. Az erő mégis formálódik benned, csodával határos módon emeled fel a melletted lévő társadat, gyermekedet és  barátodat.

Van érző szíved, és kellő józanságod, ahhoz, hogy érezz, érts és tervezz. Érezd a mélység fájdalmát, mely megtépázza a szívet! Érezd az embertelenség metsző lehelletét, mikor az emberség, a jóindulat melegségére volna szükség! Érezd, hogy milyen az igazságtalanság, hol az érdem nem számít, csak az érdek! Azután egyszerűen csak értesz. Érted, hogy az igazságtalanság hatalma nem végtelen. Az élet összefüggésében egészen apró lesz csupán. Ám ehhez szükséges az ember részéről az újbóli nekirugaszkodás. Az igazságtalanság árnyékában már arra gondolsz, és arról mesélsz a társadnak, a gyermekednek és a barátodnak, hogy hittel, szorgalommal, elkötelezéssel a világ rendje igenis helyre áll. A méltó elnyeri a jutalmát. Ez másként nem lehet. Noha nem láttok a jövőbe, nem tudjátok, hogy miért kell egy rossznak éppen megtörténnie. Lehet, hogy ez most nagyon nehéz, de kinccsé lesz az ember kezében, mert a megküzdést, a kitartást, a mégis nekirugaszkodást, a hitet tanítja meg -  örökre a lelketekbe égve. A rossz keserű pillanatában a jóízt is megérzitek. Hálásan a rosszért, mert olyan emberré tesz, aki nem tudja és nem akarja ismerni a lehetetlent. Ezt éppen a lehetetlenség karjaiban a legkönnyebb megtanulni. Mert nincs más, csak a hit, ami a rendelkezésetekre áll.  A megkönnyebbülés megnyugvása ér el titeket. A következő percben máris terveztek. A kreativitás tüze éget. Ezernyi gondolat támad, mit hogyan kellene és kell. A fő irány hamar kialakul. Tudod, tudjátok mit akartok. Ám az, hogy mindez pontosan hogyan is lesz, még meglepetés. Hisz az emberi tervek kiteljesedésében Istennel is kell számolni, aki kiigazítja, pontosítja, a mit, a hogyant és a mikort. Az álom, az elgondolás megvan, de az élet nyitott… Nyitott az Ég felé, ahonnan a segítség időben érkezik.

Jóban, rosszban egymás mellett. Egymás kezét fogva - oly szokványosnak tűnik, pedig nem az. Sokszor csak beszélnek róla. Jóban, rosszban egymás mellett maradni, meglehetősen ritka. Mert az ember nem szereti a nehéz utakat, amikor a jót a rossz váltja fel, és már nem olyan napfényes minden. Ember és ember mégis egymás mellett marad akkor, ha az egymás iránti  szeretet igazi bennük, és közös hit is, ami a szárnyaira emeli őket. 

Jóban, rosszban egymás mellett. Természetes Neked, a társadnak, a gyermekednek és a barátodnak. Ez a mennyei fényt hordozó összetartozás maga az örökkévalóság és a pillanat.