Csendesség

Csendesség. Megcsillan e szóban a fény. Hiszen ha csend vesz körül, a lelkedhez érsz közelebb, és jobban érted önmagad, azt, aki vagy. Magadhoz méred a világmindenséget, s gondolataiddal az összefüggéseket fürkészed.  Elmélkedsz szavakon, amelyeket mondtál, amelyeket neked mondtak, kutatva azután, hogy mi a szavak mögötti valóság, ami benned és a másikban van. Elmélkedsz azon, amit a Biblia tár eléd szavakon, dialógusokon, életpéldákon át, és megpróbálod mindezt leképezni arra a valóságra, amiben ma vagy.  
      Csendesség. Megcsillan e szóban a fény, mert alkalmat ad arra, hogy valóban figyelj! Figyelj arra, ami Feléd árad. Felülről, az Isten Lelkétől, és észre vedd azt, ami nagyon is emberi benned. Van benned fogyatkozás, olykor az erőtlenség ural el, és nem látod tisztán magad, mit és hogyan kell tenned, mert kavarog és örvénylik minden. Hatások érnek, szavakkal játszanak. Végre szeretnél rendet, hogy minden a helyén legyen. A csendesség segít ebben. Még ha az örvényeket nem is szünteti meg, de a lelkedben rendet tesz. Érteni kezded az összefüggéseket. A csendességben, melyhez egyedül kell lenned, kizárva a külső körülményeket, hogy figyelhess a Felülről érkező érintésekre. 
        Csendesség valóban a magadra szánt idő. Egyedül vagy egészen, hol a szavak, hol a gondolatok súlyát és értelmét megméred. Tudva, hogy az Istennél van az abszolút igazság, miközben itt a földön az igazság illúziói mérkőznek meg, hol az abszolút igazságtól elvonatkoztatva mindenki csak a maga igazát hangoztatja, hangzatos eszmékkel kiegészítve. Ám ha végiggondolod azt, amit hallasz, rájössz, hogy az ember kreatív teremtés, ugyanazt a valóságot képes jónak és rossznak is bemutatni. Levezeti gondolatmenetét aprólékosan. Megindokolja a megindolkolhatatlant olykor nevetségesen, olykor a  másik számára fájdalmasan. Az igazság már csalóka ábrándok egyvelege egybefűzve, hol a fantázia kap egyre több helyet. Az élet lassan fikciók erdejévé válik, ahol minden lehet, sőt annak az ellenkezője is. Ez nem új, sőt szokványos, ami nem csak a közéletben, hanem a vallásos életben is teret nyer. Gondolj csak arra az egyszerű tényre, hogy voltak emberek, kik  a Biblia nevében szent háborút hirdettek, mert a cél szentesít minden eszközt. Ám voltak, akik ugyanabból a Bibliából merítve a szent háború helyett a békesség megőrzését tartották előbbre. Voltak és vannak, kiknek elvileg a szeretet a legfontosabb, mégis gyűlöletben élik meg ezt az érzésüket, és a nagy hévben észre sem veszik, milyen ellentmondás uralja az életüket. Megváltoztatni a világot nem lehet. Kétséges vállalkozás lenne. Ám te nem is a világért, hanem önmagadért felelsz. Azért, hogy látod-e, érzed-e, ha ellentmondás feszül benned? Teszel-e ellene, lelkedet az Istennek szentelve igazi csendességben? A diszharmóniát feloldva kimerészkedsz-e a világba, megmutatva, hogy te más vagy. Más. Az ellentmondás helyett összhangra törekszel: önmagaddal és az Istennel. Ekképp nyersz önazonosságot, és elkezded a világot megváltoztatni akaró vállalkozásod. Azzal, hogy a változást önmagadon kezdted el, és megmutatod, hogy lehet másként is élni, mint ahogyan a világ diktálja és akarja. Lehetsz igazi ember az ádáz emberrengetegben, hol a szeretet csak szeretet, és nem azonos sohasem a gyűlölettel.

       Csendesség. Megcsillan e szóban a fény, mi veled marad a csendesség megélése után. Úgy beszélsz, úgy cselekszel, kiben a mennyei fény összetéveszthetetlenül ott van, és a naponkénti küzdelemben csak az vezet, hogy a Fény a sötétség felett kiteljesedjen, ösztönözve a rombolás helyett az alkotói munkára, az ámítás helyett az igazság meglátására és továbbadására! 
        

Mindenkinek van egy története

Mindenkinek van egy története, egy saját regénye, melyben a főszerep az övé. Csak a főszereplő érti igazán a szerepét, mert a helyzet, amiben benne él, a sajátja, nem másé.  Érzései, szavai a szívéből fakadnak. Ha más látja, hallja, talán nehezen érti meg, mert az ő szíve, lelke más, annak ellenére, hogy ember és ember között van belső, lelki hasonlóság. A nap fényének csillogását és a nehézségek szorítását másképpen éli meg. Úgy, ahogyan a benne lakó egyedi és páratlan lélek diktálja. 

Mindenkinek van egy története, egy saját regénye. Neked és nekem is, hol a legfontosabb a saját regényünket írni és megérteni. Megfogalmazni, hogy mit és hogyan szeretnénk elérni, mi a cél, ami vezet, mi az, ami valóban a küldetésünkké lehet és lett? Miért áldozunk oda időt, és energiát, mi legyen majd a nyom, amit magunk mögött hagyva, másoknak is lendületet, impulzust és örömet ad? Mi az, ami valóban éltet és embert valóban emberré tehet? Mi az, amiért lángol a lelkünk, amiben igazi örömet lelünk? 

Alkotásra születtünk. Alkotásra, melyre minden nap újabb lehetőséget ad. Szőni, írni tovább álmunk fonalát, megújuló lendülettel, tűzzel. Mintha nem volna tegnap, csak a holnap. Pedig a tegnap, a múlt is fontos, mert a sarkadban járva ösztönöz a továbbálmodásra. A tettek mezején találod magad újra és újra. Itt nem számít, hogy az óév elmúlt, és eljött az új esztendő. Nem teszel fogadalmat és ígéreteket magadnak és másoknak sem, hogy ezt és ezt másként teszel, hanem egyszerűen csak cselekszel. Hisz az újév csak egy határ, ami az idő múlására emlékeztet, és méginkább cselekvésre késztet. Az időd kevesebb, és ami marad belőle, nem maradhat üres. Írnod kell tovább a történetedet.

Írod a történetedet, ahogyan a Benned lakó lélek diktálja. Gondold csak el, milyen nagy lehetőség ez! Az életed napjait alkotásra használni, és nem várni másra, hogy helyetted tegyen valami fontosat, ami megmarad! Nem mások beszélnek helyetted, hanem Te. Nem mások mondják meg, miképpen legyen, miről álmodj, mit mondj és mit tégy, mintha csak egy bábu, és nem ember lennél. Mintha csak futnál az életed után, aminek mégiscsak a főszereplője vagy. Milyen furcsa is lenne, ha a saját történetedben a főszereplőnek a szó a torkán akadna, és mástól várná a kérdések, a feladatok megoldását, valami ködös képzelgéssel, majd csak lesz valahogy, még nem volt olyan, hogy ne lenne... Lesz is, de nem mindegy, hogy hogyan és miképpen, mert a sorsod alakítása a Te kezedben van. 
    Az álmok ott vannak a Szívedben, hinned kell abban, hogy azok valósággá lesznek! Hinned, akkor is, ha útközben olykor megtörik a fény, és úgy érzed, hogy elérhetetlen távolságban van az, amit kitűztél. Talán azért, mert hibát vétettél, talán azért, mert mások törték meg a fényt. Igazából nem számít. A fontos továbbra is az, hogy a szívedben élő álmoknak higgy, és sohase visszafelé, vagy lefelé, hanem felfelé nézz, és előre, az előtted álló útra, írva, írva rendületlen a történeted, aminek a főszereplője vagy!