Alkotás

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. A semmiből valamit. Valamit, ami jó. Igazi varázslat, melytől duzzad a Lélek és  csillog a szem. Hisz semmi a betű élettelen tengere, ha nem építesz, ha nem alkotsz vele. A szó, mi a szív mélyén reked, és néma marad, az ürességet vájja egyre mélyebbre. A hangtalanság néma fegyver, mely elidegeníti egymástól az embert.

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. Szóval, mit kimondasz, vagy egyszerűen csak leírsz egy papírra. Hol énekelhet a Szíved, mert a Lélek a Lelkedet megihleti. Te beszélsz, Te írsz, hogy a Valóságod maradandó nyomot hagyjon. Hisz a Szó, ritkán száll a semmibe, simogatását a Másik szíve megőrzi örökre. Miként élének a metszését is, mely oly sebet is képes ejteni, mi lüktető fájdalmával az édeset is keserűvé teszi.

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. Csodálatos lehetőség, és Te ösztönösen arra figyelsz, hogy a Szóval, mi megszületik a Szívedben, csak építs, csak simogass. Egyszerűen szeress – így fejezve ki önmagad. Talán kevesen vannak így. Mert a Szó oly sokszor csak fegyver, mi pusztít, rombol és égeti a Lelket. Pedig nem arra adatott. S átfut rajtad a gondolat, hogy mily szép volna, ha szép szavaikkal az emberek csak alkotni vágynának. Ám nem így van. Mégis Te hiszel az Alkotás örömében. És nem adod fel a jobb világba vetett hited. A hited. És a nem reményt. Mert nem reménykedsz benne, hanem hiszed, hogy valóság ez. Ezért lépsz az alkotás szándékával újra és újra a tettek mezejére a JóIsten vezetésében.

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. Mégis a rossz szavakból van több, a jó szavakból kevesebb. Mert hiú az ember. Végtelesen hiú, és szívében az eltiprás eszméje árad. Eltiporni az Alkotót. Eltiporni azt, Aki más. Azt, Aki jó szóval épít rendületlen, és nem álcázza magát.

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. Oly csodálatos érzés, még akkor is, ha nagy és hatalmas az ellenszél. Ám az ellenszél, még elszántabbá tesz a Jóért, azért, hogy Alkotó lehess és maradhass, és csakis a Jóért szállj síkra! Hogy szavakba öntsd a Lelked dallamát, hogy Csodálatos és Szép az Élet, a Világ. Még a hideg szélben is, mert fent ragyog a Napsugár. Még fáradtan is, mert Reád ragyog gyermekeid csillogó szeme, és amikor rájuk nézel, áthat az Alkotás öröme. Hisz a JóIsten alkotásai, ajándékai ők Neked, kiknek Te is megmutathatod, hogy az Alkotás a legszebb öröm. Alkotni szóval, a JóIstentől való Szabad Lélek örömével és szeretetével.

Hófehér orchidea

Hófehér orchidea. A szív tiszta álma, mi most ott van kezedben, mint a mérhetetlenül nagy szeretet jele. Csak nézed, nézed… és békesség árad szét Benned. Mondanád, hogy érzések kavarognak belül. De nem. Mert a nyugalom, és az egyszerű, tiszta szeretet van jelen. Nincsen tegnap, s nem érzed a holnap súlyát sem. A pillanat könnyed áhítata ragad meg.

      Hófehér orchidea. Hányszor vágyta már a Szíved. Hisz hervadásnak indult minden körülötted, s a bimbóba boruló élettel csak Lelked reményének őszinte vágya kecsegtetett – mi valóságos volt, hisz hittél mindig is benne. A fonnyadt virág felett élettel teli hófehér virágszirom képe volt előtted. Ez a hit, ez a látás vezetett, bár sokszor kelt fel és nyugodott le a Nap addig, míg a kép, ajándékként érkezett meg, és beborította a Szíved örömmel, és nem kevesebb mint a Békesség mennyei érzése lett a Tied.

       Hófehér orchidea. Talán apróság. Talán megszokott dolog. Talán el sem merengnek sokan felette, és észre sem veszik, hogy mily különleges és értékes. Csak virág – van, aki elintézi ennyivel. Felteszi az asztalra, vagy ki az ablakba, és megy tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig a hófehér orchidea hófehér orchidea. Tiszta, egyszerű és mégis fenséges, mi tanít, tanít Téged és Engem. Tanít és megerősít abban, hogy a Hit diadalt arat. A Hit, ami előbb hisz, mielőtt az Álom valósággá válik. Mert a Felülről való Lélek vezet és a Hit kimondja még az égő lüktetés fájdalmában is, hogy az Álom, az Élet reménylett valósága már megvan. S egyre, egyre távolabb van Tőled az egyszer eljön, egyszer majd megkapom tétova érzése. Oly egyszerű ez, ha a Szíveddel figyelsz a JóIstenre, ha a Lelked az Ő Lelkének ütemére ver és tekint előre. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidókhoz írt levél 11,1) Érted már, hogy mit jelent a nem látható dolgok létéről való meggyőződés, mert ez, csak ez tölt be. És eszedbe jut egy másik mondat: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (János 20,29b) Mégis. Rendületlenül. Állhatatosan.

     Hófehér orchidea. A remélt dolgokban való bizalom virága. Maga a csoda. Hisz ott van a kezedben és a JóIsten ölelését érzed. A JóIstenét - Ki tudja, ismeri a legmélyebb érzéseidet is, és látja azt, ha virágzik Benned a Hit – mielőtt a Virág valóban megérkezik.