Látogatás

Az ünnep együttlét. Látogatás látogatást ér. Te mész, vagy Hozzád jönnek Barátok, Rokonok. A Szeretet a közös nevező. Miközben írok, a négyéves kislányom az ölembe bújik, s együtt írunk. Ő meg én. Hol is tartottam? Keresem a szavakat és a betűket, kivédve a kislányom apró kezeit, aki ide-oda nyomkodja a billentyűzetet. Mert Ő is írni akar, mint Anya. Nevetünk. Egy kis szünet után ismét írok, most már háborítatlanul, érezve különösen is a Szeretetet kislányom önfeledt bohóckodása és a látogatások után, melyben részünk volt és van.

Látogatás. Varázsa van. Mert egymásra figyeltek. Arra, ami a Szívben van. A hang és a szó egymáshoz ér. Nincsen kényszer, hogy azért látogatod meg a másikat, mert ez a hagyomány, ez a szokás. Nem, itt a Szív diktál. Oda mész, ahova a Szíved húz, vonz. S mikor megérkezel, nincsen álarc sem, és semmilyen feszélyezettség. Nincsen az az érzés, hogy azt mondd, amit a Másik hallani akar. Csak egyszerűen és őszintén beszélsz, játszol, hegedülsz, zongorázol úgy, ahogyan a Lélek adja, hogy szólj. Ennél nincsen csodálatosabb. Ez az igazi élmény.

Látogatás. Ízlelgetem ezt a szót. S eszembe jut, hogy Jézust is meglátogatták a pásztorok, a bölcsek és együtt örültek. Az Égből való Szeretethez látogatás társul. Hol a Szeretet megtestesül, ott a láb elindul, a kéz simogat, az arcon mosoly fakad, csillog az ének, és a bátorítás hangja szól. Karácsony után látogatások közben, áthat az öröm és a szeretet. Holott az Élet nem változott meg, de a Szeretet más színben láttat mindent. Jóérzés. Mennyei. A JóIstentől való.

Tudod, hogy Van, Akire számíthatsz, legyen bár áthatolhatatlannak látszó sötét felleg, vagy éppen sűrű köd körülötted. Legyen dermesztő hideg csontig hatoló északi széllel, mégis melegít a Szeretet, és a Fény sugárzik. Felnyílik három szelence is, miként Betlehemben is… A Nap fényének aranyát találod az egyikben, mely oszlatja a csontot porlasztó bút, s felvértez a gyermeki reménység egyszerűségével, mely rendületlenül hisz, remél és bízik. A másikban tömjén illatozik. A Lelked a JóIstenével találkozik. Érzed, tudod, az imádság szavai nem oszlanak szerte az alacsony föld felett, hanem eljutnak az Égbe, hol hall a Szív és a Lélek. Végül a harmadik szelencében mirhát találsz, mi gyógyítja sebeidet, segít elhordozni azt, ami a külső szemlélőnek elviselhetetlen. Tisztul a Szíved, tisztul a Lelked. Érzed, hogy a JóIsten melletted van, és Védelmez.

Látogatás. Oly természetes és megszokott. Barát megy a baráthoz. Rokon a rokonhoz. Mégis természetfeletti erővel bír, és elhozza Neked és Nekem az Ünnep igazi lényegét. Mert a látogatásban szeretet van. S ahol szeretet van, ott a JóIsten látogat.

Egy érintés...

Egy érintés, mibe belesűrűsödik a világegyetem. Milliónyi fénylő csillag a sötét éjszakában, a szellő simogatása, a tenger sós illata, a hullámok halk morajlása, a homokos part, mibe belesüpped a lábad. Egy szempár, egy puha ajak… Egy erős váll, melyhez simulva megnyugszik a Szíved. Mi most a párnád, mire ráomlik Kedvesed barna, hosszú haja, és az otthon melegségének bársonyát adja, mellyel betakarózik Lelked is, és csodálatos harmónia lesz úrrá Rajtad.

      Egy érintés adatik csupán. Nincsen folytonosság. Nem úgy élsz, ahogyan régen éltél. Hol az érintés oly természetes volt, miként a Nap felkel. Az érintés most ritka és becses ajándék. Talán bele sem gondolsz, mily nagy kiváltság az, ha ott lehet Melletted az, Akit szeretsz. S kérned sem kell, utaznod sem kell, és várni sem kell, hogy megérinthesd és szerethesd, ki a Szívednek a legkedvesebb…

     Karácsonyeste van. A Jézuska már elment. Meghozta az ajándékokat énekszó és imádság kíséretében. Felelevenedett a régi, szép történet, mi Betlehemben játszódott le… Szép történet, melyben a szeretet lángol, és ahogy mesélted a gyermekeidnek, nem is figyeltetek az egyszerű körülményekre, mert ott volt Mária, József, a pásztorok, az angyalok és a bölcsek. S a Kisded, Kiben fénylik az Égi szeretet.

         A régi, szép történet megérintett. S a gyermekek lázas öröme után, miután megfejtették, hogy mit rejt a csomag, végig gondolod Magadban újra, miről meséltél… S érzed, hogy a karácsonyeste a szeretettől szép. A szeretettől, mikor kört alkotva kéz a kézben imádkoztok, és együtt vagytok, s becsukott szemmel kéritek, hogy a Jóság és a Békesség láthatóvá váljon. A körből azonban hiányzik Valaki. Valaki, Akinek ott kellene lennie gyermekei és kedvese mellett…

        Az emlékezet most felértékelődik. Felidézed, mikor Kedvesed maga volt az Élet és az Otthon, mikor átölelte derekad, mikor gyermekeit erős karjával felemelte és önfeledt kacagást hozott az életükbe, mikor csak leült a zongora mellé, és karácsonyeste az Ő kíséretében énekeltetek. Mikor kezébe kulcsoldat ujjaidat, vagy egyszerűen csak az arcát cirógattad, és tekintetetek szerelmesen találkozott.

       A fehér terítővel terített asztalon mécsesek lángjai járnak táncot. A lángok oly vidámak és bohók, mint máskor… Te azonban más vagy, mint máskor. Emlékeidben révedsz el, hogy érezd, az Élet igenis lehet szép és maga a csoda… Egyszer úgy lesz, mint régen volt… De míg az egyszer el nem érkezik, maradnak az emlékek, és az érintés, mi ritka vendég, mibe mégis belesűrűsödik a világegyetem, hol az Ég a Földdel találkozik…