Az aranyszem

Nap nap után kimész a folyópartra. Gyönyörködsz a végtelennek tűnő folyamban. De tekinteted egyszerre csak a homokra vetül. Megcsillan valami a szemed előtt. Valami, mit addig nem láttál. Aranyszem hever a lábaid előtt. Lehajolsz, és megmarkolod a homokot, s az ujjbegyedre veszed, mi benne csillog. Egészen parányi. Ha nem csillogna a fényben, nem is vennéd észre. Eltűnődsz. S felötlik benned, az igaz barát is oly észrevehetetlen. Megbújik sokszor a homokemberek között, kik fakó színűkkel szürkítik és egyhangúvá teszik a partot. Kik a víztől s földtől sötét iszappá válnak, és ott tornyosulnak, hol nem vártad. Máskor meg csak szárazan fújja őket a szél, és selymes érintésük mit sem ér. Miért? Mert súlytalanok és nincsen igazi csillogásuk. Csillogás, mit a lélek őszinte derűje és szeretete ad. Az aranyszemnek azonban van tartalma, fénye, ezért ragyog, mikor a víz kimossa és szemed elé hozza.

A barátodra is így csodálkozol rá. A hömpölygő folyam, minek sodrása nagy, megmutatja, kiben bízhatsz. Ki az, ki maradandó valósága lehet az életednek, ki az, ki a vihar homályában is csillog neked hűséggel, jósággal és bátorítással, egészen a szívedbe látva, azt adva, mire szükséged van, elhozva a reménység aranyát és derűjét. Az aranyszemen táncoló fények, eszedbe juttatják, hogy van világosság, van szín, van igazi élet. Nem fakó és sötét a lét, bár sok a homok, és van, hogy csak azt látod.

            Életed folyópartja aranylelőhely, hol mégis a legtöbb a homokember. De mégsem tölt el keserűséggel, hisz találtál aranyat, nem is egyet, mi neked csillog, mi a tied, és szíved-lelked tele van örömmel. Ragyog a Nap, fénylik az arany. A parton állsz, és ujjongsz. S visszhangzik benned, mit a Csallóközről mondtak eleink régen, Aranykertnek nevezve ezt a különleges helyet, hol az arany a tündérek holdsugárból és napsugárból szőtt köntösének, virágszirom sarujának, aranyhajának és cipellőjének az ajándéka.

Az arany a tündérvilág egy darabja, miben kacagás, derű, szeretet, jóság és béke öleli egymást pajkosan és önfeledten, mutatva nekünk embereknek, hogyan kellene élnünk parányi földi életünket. Élnénk is bizonyosan, ha miénk lenne a tündérek ajándéka, ha csillogó aranyszemek lehetnénk mindannyian, ha a lélek bennünk a tündérek világából való volna.

Mielőtt elmerengnél egészen, és a folyópart homoktengerét szemlélve lelked a csalódottságban elmerülne, hogy mily kevés az aranyszem ember, az arany csillogása szemedet egyszerre kinyitja. Meglátod végre és érzed, hogy minden barátod, aki körülvesz, aki kitart melletted, védelmez és szeret, nem homokember, sőt több az aranynál is. Valójában tündér, ki sokszor rejtőzködve él és ritkán nyilatkozik meg, de szeretetének varázserejével felemel és boldoggá tesz. Szárnyakat ad, mikor menni sem bírsz. Mosolyt csal arcodra, mikor könnyes a szív. Csillogást hoz oda, hol fakó minden. Rügyet fakaszt ott, hol a hideg szél leheletével már megfagyasztott mindent. Varázslat volna? Igen, az, és részese lehetsz, ha megtalálod életed folyópartján a tündérek aranyát, az igaz barátod, ki ott van melletted és fényt hoz neked. S már csak a csillogó aranyszemet látod, a homokot nem.

Mi az, ami számít?

Mi az, ami számít? Egy puszi és egy ölelés – mi oly fontos a lányaimnak, ha reggel jön vagy ha beköszönt az éjszaka, ha itt a találkozás vagy az elválás ideje. A puszi és az ölelés a legjobb útravaló, minek nyoma marad nemcsak az arcon, hanem a lelken is, mert érzi az ember, hogy szeretik. A szeretetre van a legnagyobb szükség, mert minden nap rejt vihart. Van viszontság, bántás, összeütközés, testi gyengeség, betegség. Ezeket ki kell bírni, túl kell élni és megmaradni. A megmaradáshoz pedig erő kell, hogy erős maradj, megingathatatlan, hogy ne törj össze és ne változz meg, maradj olyannak, milyennek Isten teremtett. Isten képmása vagy: jóságot, szeretetet és hűséget hordozol. Ez mind ott van benned, és sugárzik is belőled, ha érzed, hogy szeretnek és te magad is képes vagy az igazi szeretetre.

Mi az, ami számít? A szeretet. Az, hogy legyen melletted valaki, aki megfogja a kezed, aki egyszerűen, tisztán szeret és a kincsének nevez. Ettől vagy gazdag.

            Olyan egyszerű és egyértelmű mindez. Ám a felnőtt élet mégis elfeledteti veled, mert annyi a feladat, a kihívás, a munka, miért tenni vágysz, és odaáldozod magad egészen. A munka szinte éget. Építeni és épülni vágysz, az alkotás izzása a tied. Ez csodálatos, már-már földöntúli öröm! Alkotni, életre hívni valamit, ami eddig nem volt, ami a tied. Olyat, mi egyszer majd a múlt lenyomata lesz a jövendőnek. S hírül adja, hogy éltél, tettél, alkottál, és valamit hátrahagytál.

            A hivatás áldás, de a család a közössége is az, ahova őrállóvá rendelt az Istent, és reád bíz gyermeket, hitvest, férjet, kiknek azt adhatod, ami a legfontosabb: a szeretet. A kettőt mindig együtt lásd, és ne hagyd elveszni egyiket sem.

            Mi az, ami a számít? A szeretet. Az, amit szeretettel teszel. Önmagad csak így találod meg, és másikat is csak is fogadhatod el. Ha ez sikerül, lesz mindig jövőképed, terved, célod, minek nekifeszülhetsz. Az újév kezdetén az egyik legfontosabb célokat kitűzni, amiért élhetsz, dolgozhatsz. Cél nélkül az emberi élet mit sem ér, csak létezik, tengődik, és a múló idő ellenséggé válik.

            A legszebb cél a szeretetben növekedni, és adni, adni, adni. Növekednél és adnál is, van elképzelés, terv és hiszed, hogy lesz megvalósítás is. A hogyant az események és a bölcsességed alakítják. De van egy régi kínai mondás, mit jót megszívlelni, mikor tenni vágysz. „Ha egy évre tervezel, magot vess. Ha tíz évre tervezel, fát ültess. Ha száz évre tervezel, akkor tanítsál. Ha magot vetettél, egy évig aratsz. Ha fát ültettél, tíz évig aratsz. Ha tanítottál, száz évig aratsz.”

            A tanítás a legfontosabb, mi a szív és az értelem gyarapodásának a forrása. Mi nem csak egy napra, hanem örök időkre szól, hisz szavad, tetted lenyomatát adod át igazán. S ezeket őrzi meg rólad az emlékezet, és ezekkel formálod azokat, kik téged körülvesznek.

            Minden nap tanítasz, mikor a gyermekeddel beszélsz, játszol, mikor a munkahelyeden a munkatársaiddal találkozol. Minden nap tanítasz, mikor megszólalsz és elhallgat a szó, mikor csak jársz-kelsz, mikor csak tekintededdel üzensz. Legyen ez figyelmeztetéssé, hogy jól használd ki az időt, mit ajándékba kapsz, és azt add át csak, ami a legfontosabb!

         Mi az, ami számít? Az életfolytatás tanítása, mi akkor igazi, ha van benne puszi és ölelés, ha a szeretet lelke lángol.