Fordított helyzetben

Egykor kint ültünk apukámmal az udvaron. Néztük együtt a csillagos eget, és közben Ő beszélt, én pedig kérdeztem. Mintha Ő maga lett volna a történelem. Saját útjáról szólt, félárvaságáról, melynek fájdalmát úgy hordozta, mint az éj a holdsugarat. Mert éjjel volt az, de a reménység mégsem hunyt ki szeméből, bár nehéz volt édesapja, a nagyapám nélkül.

A diákéveiről mesélt még sokat. A csínyekről, a különc kedvtelésekről. Volt ott minden: vadászat, madarászat és kutya. Lelkesen és kíváncsian hallgattam, figyelve minden egyes szóra. S a történetek végére mindig született egy bölcs tanács.

„Mindig a megoldást kell keresni!” – de sokszor mondta, és tette is. Nem ragadt bele sohasem a gondba, előre nézett és nem hátra. Bár a múlt meghatározta. Nagyvonalúságra tanított, a kicsinyességtől viszolygott, s a barátság megbecsülését helyezte mindig előtérbe. „A kapcsolatokat ápolni, gondozni kell!" – mondta derűsen.

Ma fordított helyzetben vagyok. Ma, ha nem is az udvaron, de a gangon a gyermekeimmel nézem együtt a csillagos eget, közben én beszélek, a gyermekeim kérdeznek. Most én vagyok nekik a történelem. Furcsa érzés fordított helyzetben lenni, hátratekinteni és előrenézni, a gyermekeimnek segítséget nyújtani, hogy eligazodjanak az élet szövevényes útvesztőiben, s megtanítani nekik, mi a jó, mi a helyes, a problémákat hogyan oldják meg bölcsen, az Ég Lelkétől vezérelve. Azt adom, amit én is kaptam, amire neveltek, ahogyan tanítottak, ahogyan szerettek. Ám hozzáteszem a saját életem, a hitem, mindazt, amire a JóIsten vezet és vezetett, megannyi szenvedés és nehézség között, mely gyermekeimet sem hagyta érintetlenül, hisz ezek javát együtt éltük át, s ismertük meg az élet fonákságát, a magasság után a mélységet, hol a derű könnyre vált. Eljött hirtelen, mint nyáron a vihar, és annyi maradt csak, hogy gyógyítsam a lelküket és megmutassam azt, hogy a szebb jövőbe vetett hitet nem, nem veszíthetik el. Az álmuk valósággá lehet, csak hinniük kell benne, s megtenni azt, ami rajtuk múlik. Mégis, mégis és újra nekirugaszkodni. Az nem baj, ha az élet olykor a sötétebb oldalát mutatja, s az sem, ha megbotlanak, csak álljanak fel mindig és folytassák az utat. A járdán, s nem a járda mellett – ahogyan apukám figyelmeztetett. Szorgalommal, kitartással, tenni vágyással, a jó, csakis a jó iránt elkötelezve, mert az álom és a cél az, ami éltet, vezet.

Fordított helyzetben vagyok. Apukámra sokszor, sokszor gondolok. Egyedül is kiülök a gangra, nézem a csillagos eget, s érzem, hogy Ő ma is fogja a kezem, mintha ma is élne…

Váratlan meglepetés

Az élet mindig tartogat váratlan meglepetést. Amiről azt hiszed, hogy nem történhet meg Veled, mégis meglesz. Amit a regényben olvasol, vagy a film mutat be, egészen közel jön és az életed része lesz. Jó és rossz egyaránt. Mikor a jó érkezik, örömében könnyezik a szív. A rossz megtapasztalásakor a könnyek abból fakadnak, hogy meghasad a szíved, és mélységes a csalódás, a döbbenet Benned.

     Az élet mindig tartogat váratlan meglepetést. A megszokott napokat felkavarja valami hirtelenség. Megindul a föld alól, de a Nap mégis, mégis világít Reád a magasból. Mintha a Vörös-tenger partján állnál, mint Izrael fiai egykoron. Hátuk mögött és a szívükben tengernyi szenvedés sebével, s igaztalan hátra tétel emlékével. S mikor azt hihették, hogy végre szabadok, a megkeményedett szívű fáraó még utánuk küldött egy csapatot. Mit tettek? Félelemmel és kétséggel fordultak a JóIstenhez. Ahhoz, Ki mindig, mindig a biztos pont.

       És „Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Mózes 14,13-14)

     Milyen nehéz ez! Gondolj csak bele, mert az ember sokszor ösztönösen cselekedne. De akkor és ott csak várni kellett. Várni, látva a közeledő csapatot, és hinni, hogy mégis, mégis másként lesz, mint ahogyan emberileg várható. A Hit az, ami felülír és megváltoztat mindent. A Hit a JóIsten erejében és kegyelemében. Mert Ő valóban kegyelmes. Nem szavakkal proklamálja, hanem azzal, hogy kellő időben és helyen Érted mozdul a keze, Érted indul a lába.

      Az élet mindig tartogat váratlan meglepetést. Csodát. Mert hatalmas csoda volt az, hogy a Vörös-tenger éppen akkor és ott kettévált, és Izrael fiai száraz lábbal érték el a másik partot. A Hit lám felülírt és megváltoztatott mindent. És ne gondold azt, hogy Veled ilyen nem történhet! Csak nyisd meg a Szíved, hogy a JóIsten Lelke teljesen átjárja, és csak Higgy, egyszerűen, tisztán, úgy ahogy gyermekként tetted, teszed, hogy az Életed, az Élet igenis jobbá lehet.

     Az élet mindig tartogat váratlan meglepetést. Van, ami felemel, van, amibe beleremegsz. Ám akár magas, akár mély a kedved, csakis a JóIstenre figyelj és nézz, és őrizd Szívedben, mit Mózes Neked is mond igaz szeretettel: „Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”