Az egyik népi történet szerint Jézus egyszer a gonosz emberek elől bujdosva egy sűrűlombú fa alatt talált menedéket. Ám a sűrű lombú fa rászólt, hogy álljon arrébb, mert ha ott találják a fával együtt elpusztítják. A többi fa is elutasította Jézust, mígnem a fenyőfa ágai közé engedte, s így menekült meg. Ekkor Jézus megáldotta a fenyőfát: „Soha ne hullasd el a leveledet! Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levél nélkül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát!”
Egy másik, szintén a néphagyományból származó, legenda viszont azt mondja el, hogy egyszer amikor József az ácsműhelyében dolgozott, a gyermek Jézus a földre hullt fából keresztet ácsolt. Ez a kereszt egyszer csak ágakat és szép zöld lombokat hajtott, kivirágzott és fényes csillagokat termett. József ekkor döbbent rá, hogy éppen aznap volt Jézus születésnapja. Mária titokban feldíszítette a fa ágait aranyos dióval, almával a gyermek Jézus nagy örömére. Így ünnepelték Jézus születésnapját, s ezért ünnepelik az emberek azóta is feldíszített fával karácsonykor Jézus születésnapját.
Ez a két történet egyszerűen ad választ a kérdésre. Ám az igazi felelet megtaláláshoz át kell tekinteni az elmúlt századok vallási felfogását és gyakorlatát.
Az ókori Rómában a december 17. és 24. között tartották a Szaturnália ünepeket. Szaturnusz a földművelés, a paraszti munkák istene a római hitvilágban. Az emberek nagy lakomák tartásával, tánccal és zenével hódoltak Szaturnusz előtt. A házaikat ilyenkor örökzöld borostyánnal díszítették.
A pogány hagyományokban szinte kivétel nélkül gyakorlat volt, hogy a téli napforduló idején termőágat, zöldágakat vittek be a házakba, vagy azokkal díszítették a házakat. Ez a szokás megmaradt a keresztyénség térhódítása után is, s része lett a keresztyén emberek karácsonyi ünneplésének. Magyar nyelvterületen a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága volt az, amit a házak gerendájára függesztették. Ezt aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal ékesítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, az egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztetett.
A fenyőfa karácsonyfaként való megjelenése azonban a paradicsomjátéknak köszönhető. Karácsonykor ugyanis a betlehemezés mellett szokásban volt a paradicsomjáték, amely a teremtés, az első bűneset és az ősevangélium felidézésével jutott el Jézus születésének örömhíréig. Először elmesélték, hogy Ádám és Éva hogyan lépett a rossz útra a tiltott gyümölcs leszakításával, felidézték azt próféciát, hogy eljön majd, aki kígyó fejére tapos, és győzni fog. A paradicsomjáték fő kelléke a fenyőfa volt, amely a jó és a rossz tudásának fáját jelenítette meg. A reá akasztatott alma a tiltott gyümölcsre utalt, a fát körbefonó papírlánc pedig a kígyóra.
A paradicsomjáték szokása a protestantizmus megjelenésével egyre inkább háttérbe szorult, és a a feldíszített fenyőfa állításának szokása önállóvá vált. 1536-ban már Luther Márton otthonában is volt karácsonyfa Jézus Krisztus születésének ünnepén - gyermekei legnagyobb örömére.
A karácsonyfa térhódítása azonban csak a XVIII. században jött el. Magyarországon először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított fel először karácsonyát 1824-ben. A karácsonyfa-állítás eleinte csak az arisztokrácia körében volt szokás, de az 1840-es évektől már a módosabb polgároknál is megjelent. Érdekesség, hogy a XIX. században még minden gyermek külön-külön kapott karácsonyfát, később a lányok és a fiúk együtt kaptak egy külön fát, míg napjainkban egy család egy fát állít. A karácsonyfát hagyományosan arany és piros színű díszekkel ékesítették. A piros az életet szimbolizálta, az arany a világosságot, a fényt – minként a XVII. századtól a karácsonyfán helyet kapó gyertyák is. A fenyő ágaira diót is tettek, melynek a külső (zöld), keserű burka Jézus szenvedésére, a kemény csonthéj a keresztfára, a belül levő édes mag az isteni életre utal, melyért az embernek fáradoznia kell. A boa/girland jelentése bibliai gyökerű, az Édenkertben a bűnre csábító kígyót jeleníti meg. Ugyanez ez üzenet társul az angyalhajhoz és a papírlánchoz, mint díszítő elemhez.
Az alma – bár jóllehet a Biblia nem írja pontosan milyen gyümölcsöt szakított le Éva – a jó és a rossz tudása fájának gyümölcsére mutat. Az üveggömb ugyanezt jelenti meg – az alma tovább gondolt díszes változata. Több legenda olvasható, hogy mikor és miért vette át az alma helyét az üveggömb. Az egyik szerint a Türingiában lévő Lauscha városában egy helyi üvegművesnek nem volt pénze arra, hogy megvásárolja a karácsonyfa díszítéséhez akkoriban használt almát, diót. Ám szerette volna, hogy gyermekei egy szépen feldíszített fa körül ünnepeljék a karácsonyt, így a díszeket üvegből készítette el. Az új díszek nagy sikert arattak a városban, és új divatot teremtettek. Egy másik feljegyzés szerint az üveggömb készítésének eredete Goetzenbruck városához kötődik, ahol 1858-ban annyi alma sem termett, hogy a karácsonyfát feldíszíthessék vele. Ezért egy üvegfúvó az almát helyettesítve üveggömböt készített.
A karácsonyfára a XVI. század végétől aggattak papírból készült rózsákat és virágokat, melyek Jézus családfáját jelképezték. A Jézus testét szimbolizáló ostyát lassanként felváltotta a mézes sütemény és habcsók. A karácsonyfa csúcsát díszítő csillag jelképe, a betlehemi csillag feltűnésére utalva, azonban változatlan maradt.
Izgalmas és érdekes felfedezés, hogy miért éppen fenyőfa a karácsonyfa? Ami a felfedezésen túl különleges ajándékot is ad. A karácsonyfa és a díszek szavak nélkül mesélnek neked a régről ismert történeteket felelevenítve. S megerősítenek abban, hogy jó újra és mindig diadalt arat. Mert bár lehet, hogy ott van az örökzöld fán a csábítás almája, és a megkísértő kígyó is a boa képében, de ezek felett ott ragyog a mindent betöltő csillag fénye. S érezni kezded, hogy a szeretet melegsége szétárad a szívedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése