A három toll

Egy meséről mesélek, mit nemrég olvastam. Talán Te is ismered, hisz régi történet már, a Grimm testvérek meséje, mely apáról fiúra szállt, regélve egy édesapa bölcsességét, ki nem a látszat után ítélt.

Nem is írok elöljáróban többet, csak a történetet röviden. A király, kivel a mese kezdődik, idős és gyenge. Érzi, hogy több van mögötte, mint előtte. Immár halaszthatatlan kérdés az öröklés. Vajon a három fia közül ki lehet a méltó utódja? Az első kettő ügyes és okos, a harmadik azonban látszólag más, amit a neve is tükröz, hisz ő csak Balgafi. A király mégis egyenlő esélyt ad a három fiának, hogy eldöntse, kié legyen majd a trónja, ha véget ér a földi pályafutása. Ki lesz a legjobb választás? A próbák majd eldöntik. Először a legszebb szőnyeget, majd a legszebb gyűrűt, harmadszor pedig a legszebb leányt kell elhozniuk a királyfiaknak. A három fiú három irányba indul. És meglepő, vagy nem meglepő módon a legkisebb teljesít a legjobban. Azért, mert ő komolyan veszi a feladatot, míg a bátyjai félvállról, testvérüket lekicsinyelve.

A történet mégsem a Balgafi címet, hanem A három toll elnevezést kapta. Mert a próbák megkezdése előtt a király a levegőbe fúj három madártollat. A három toll szab ugyanis irányt: amerre száll, arra kell elindulniuk a királyfiaknak. Az első toll kelet felé, a második toll nyugat felé repül, a harmadik azonban leesik a földre. Az legidősebb királyfi keletnek, a második nyugatnak megy, Balgafi pedig a földre hulló toll irányába indul el.

A három toll a sors, vagy az Ég keze, ami adott, amitől eltérni nem lehet. Az a meghatározottság, amivel Te is találkozol az életed során: hisz kaptad a hazád, a nemzetiséged, a családod, az anyanyelved, a tehetséged, a lehetőségeket, a feltételeket, az élethelyzeteket. Mennyi megszabott irányt és feltételt rejt az élet, amit csak kapsz, és nem változtathatsz rajta. Csak annyit tehetsz, hogy az úton, amin haladnod kell, ott már Te dönthetsz, hogy azzal, amit kaptál, mit teszel, hogyan cselekszel. Hagyod-e elenyészni az időt, és engeded, hogy elszálljon feletted, azt gondolván, majd kialakul minden, ahogyan kell? Vagy cselekszel, mert fontos a cél, mi szíved előtt lebeg, és dolgozik benned az ész, és érez a lélek, és lendülettel, kitartással mész előre? Előre az úton, mit kaptál, ami felől nem dönthettél, de most ott van a kezedben a döntés, hogy mivé leszel, cselekvő vagy tétlen ember, a célod hogyan valósítod meg. Felületesen vagy szívvel-lélekkel?

Ajándék az, ha meglátod a saját tollad, mi száll, repül a levegőben, és vezetését követed. Ajándék, ha a szálló madártollad irányát nem szerencsének vagy szerencsétlenségnek nevezed, hanem az Ég kezének, hisz a feletted lévő hatalmas erő jobban tudja, hogy mi szolgál a javadra. Az Ég keze hatalmas meghatározottság: kihívás, lehetőség és teher, szenvedés is egyszerre, mert a jó és a rossz egyaránt megmutatkozik benne. De ajándékká lesz, ha szívedben nincsen harag, gyűlölet, irigység. Hogyan is lenne, hisz aki az Ég felé néz derűvel, lendülettel, szeretettel van tele, célja mindig jó és nemes. Nem méreget, nem kérkedik, csak megy előre. Megy előre, mint Balgafi is tette, aki még a próbák után sem csüggedt el és változott meg, mikor a testvérei hiú szemekkel el akarták venni sikerét.

A három próba után még egy negyedik próba is következett: egy karikán kellett átugrania a három testvér leendő feleségének. A két nagyobb fiú önmagával eltelten, elbizakodottan és gőgösen azt gondolta, hogy hiába volt eddig Balgafi sikeres, most végre vereséget szenved. S láss „csodát” az alázat és a szerénység többnek bizonyult. A bátyjak két választottja kezét és lábát törte, és csak Balgafi menyasszonya teljesítette a próbát. És így lett a trón azé, akiről korábban senki sem gondolta. Látszólag Balgafi balga volt. Egyszerű, naiv, aki elfogadta a földre hulló madártollának iránymutatását. Nem gondolt arra, mi lett volna, ha máshová száll a tolla. A földön lévő az övé. Amit mutat, az az ő útja, amin a rá váró feladatokat meg kell valósítania. Meg is valósította, szívvel és lélekkel. Balgafi nem volt balga. Története pedig megmutatta, hogy az igazi balgaság az, ha az ember nem hisz az Égtől való meghatározottságban, és úgy él, cselekszik, mintha nem is lenne Isten, s csak magában bízik, közben elbizakodottan becsmérel, és az alkotás vágya kihuny a szívében.

A három toll csak egy mese, mégis a valóságról beszél. Arról, hogy higgy az Ég kezében, és fogadd el az utat, mit Neked mutat. Ne lázadj, ne légy elbizakodott soha! S tudd, hogy az Ég által rendelt meghatározottságban mégis csak szabad vagy: a célod megvalósulhat. Csak légy kitartó, alázatos, szerény. Amit megtehetsz, ne mulaszd el! S ez már nem is az okosság, hanem a bölcsesség útja, mi az Ég ajándéka.