Mosolyog a Nap

Mosolyog a Nap. A szél belekap a hajadba. Átjár a szabadság érzése, színe és íze. Legszívesebben szárnyra kelnél, és a hófehér felhők között időznél, felülről szemlélve az utcákat, a tereket, a lágyan hömpölygő Duna csillogó folyamát, a zöldellő parkokat. Lélekben meg is teszed, pedig lent a földön jársz, kelsz, magadba szívva az ősz szívet melengető hangulatát.

   A perc, amit átélsz, maga az örökkévalóság, és szeretnéd, hogy semmi se törje meg a pillanat varázsát. Mintha tavasz lenne, hisz a lelkedben színes virágok nyílnak, az élet bontogatja a szirmait.

     A holnap az álmaid megvalósulásának ígérete, tele vagy derűvel, lendülettel, erővel. A hited a jóságban, a szeretetben, az egyenességben és az őszinteségben határtalan. Dacára a sokféle tapasztalatnak, amely azt súgja, hogy a sarkaiból kiforgatott valóság a természetes. Nem. Ez csak egy parányi részlete a változatos életnek, hol a jó mellett helyet kap a rossz, s az igazságot időlegesen beárnyékolja a hitetés ármánya. Ez mindig így volt és így lesz. Örök törvény, hogy a jó sarkában ott liheg a gonosz. Ezért ezzel nem is kell sokat foglalkoznod. Mire nézz akkor? Önmagadra, az álmaidra, a jóságba és az igazságba vetett hitedre, és egyetlen percre se tagadd meg ezeket! Miért pazarolnád el arra az idődet, hogy önmagad árnyéka légy, mikor a napfénye is lehetnél?

     Ha a saját meggyőződésed vezet, egyszerre elkezd előtted kinyílni minden és jól érzed magad a bőrödben. Nemcsak a Nap mosolyog, hanem a lelked is. A szél pedig a hátára vesz, és felröpít a felhőkig.

Szívem minden szeretetével

    A kislányom kezembe adott egy halvány rózsaszín fedelű könyvet, melynek az első oldalán egy kézzel írott üzenet van. A legjobb pillanatban adta oda nekem. Amikor úgy éreztem, hogy a lüktető világ sűrű labirintusában el vagyok veszve. Amikor a lelkem megfeszült és a szívem nyughatatlanul vert, és nem vágytam másra, csak egy hangra, ami oázássá lehet.

      A könyv első oldalára a személyes üzenet évekkel ezelőtt íródott. Az írója bíztat, hogy a könyv üres lapjait töltsem meg gondolatokkal, érzésekkel, melyek legyenek eszközzé abban, hogy megvalósítsam az álmaimat. Azóta is igyekszem ennek a kérésnek eleget tenni, leírni a mindennapos tapasztalatok lelkemen átszűrődő benyomásait. 

      Ám ami most megfogott, az az első sor: “Szívem minden szeretetével kívánom, hogy….” Csak ez forgott bennem, és hirtelen jóleső simogatást éreztem a lelkemen. Hisz fontos, hogy mit kívánnak, igaz, de még hangsúlyosabb az, hogyan. Az üzenet írója évekkel azután, hogy üzenetét megírta, zsúfolt életem nyugtalanságában azt adta, amire szükségem volt az adott pillanatban. A tiszta szeretetet, ami leegyszerűsíti a hullámvölgyeket és a hullámhegyeket. A létezés boldogságának édes zamatát, ami elfedezi a keserű élmények fanyarságát. A béklyók között felszabadultságot, hisz a lélek szárnyalásra született, s nem lehet gátja semmi sem. A rossz nem kötözhet meg, mert a lélek alaphangja lényeges, és az, hogy szeretnek. 

        Ahogy újra elolvastam az első sort, egyszerre kitisztult bennem minden. Bár a nehézségek tövise a szívembe mart, mégsem a fájdalommal foglalkoztam. Az az ösvény tárult fel előttem, amit az álmaimmal rajzoltam meg. Ehhez pedig nem kellett több, csak a szeretet áramlásának megtapasztalása.

      A mindennapok végeláthatatlan útvesztőjében talán te is sokszor lélekszakadva futsz előre, hogy teljesítsd azt, amit kell. Közben pedig mit sem törődsz magaddal és az érzéseiddel, mert a kell, a muszáj egyszerű parancsa határozza meg, mit és hogyan cselekedj. A lelked pedig beleszürkül a külső keretek monotóniájába, és a mosoly ritka vendégként ül ki az arcodra. Ilyenkor állj meg, és ne menj tovább! Teremts időt magadnak arra, hogy elérjen a szó, a mondat, a hang, ami elmondja neked azt, amire szükséged van: "Szívem minden szeretetével…” veled vagyok, kívánom, hogy az álmaid testet öltsenek, és ne add fel a szebb és jobb világba vetett hitedet!

     “Szívem minden szeretetével” oly szokványosnak látszik ez a megfogalmazás, mintha mindennap minden ember mondaná és megkapná. A való élet sűrű forgatagában azonban ritkaság, mert legtöbben a szeretet kinyilvánításától idegenkednek a leginkább. Holott a szeretet az, ami inspirál, és igazi tartalmat ad minden vágyadnak és álmodnak. Ne légy hát te sem szűkmarkú a szeretettel! Ahogy megkaptad, add is tovább, megsokszorozva lélekemelő kisugárzását, hogy virág fakadjon minden ember lelkében, hogy a szebb és jobb világ, a boldog élet ne csak illúzió legyen!