Mosolyog a Nap. A szél belekap a hajadba. Átjár a szabadság érzése, színe és íze. Legszívesebben szárnyra kelnél, és a hófehér felhők között időznél, felülről szemlélve az utcákat, a tereket, a lágyan hömpölygő Duna csillogó folyamát, a zöldellő parkokat. Lélekben meg is teszed, pedig lent a földön jársz, kelsz, magadba szívva az ősz szívet melengető hangulatát.
A perc, amit átélsz, maga az örökkévalóság, és szeretnéd, hogy semmi se törje meg a pillanat varázsát. Mintha tavasz lenne, hisz a lelkedben színes virágok nyílnak, az élet bontogatja a szirmait.
A holnap az álmaid megvalósulásának ígérete, tele vagy derűvel, lendülettel, erővel. A hited a jóságban, a szeretetben, az egyenességben és az őszinteségben határtalan. Dacára a sokféle tapasztalatnak, amely azt súgja, hogy a sarkaiból kiforgatott valóság a természetes. Nem. Ez csak egy parányi részlete a változatos életnek, hol a jó mellett helyet kap a rossz, s az igazságot időlegesen beárnyékolja a hitetés ármánya. Ez mindig így volt és így lesz. Örök törvény, hogy a jó sarkában ott liheg a gonosz. Ezért ezzel nem is kell sokat foglalkoznod. Mire nézz akkor? Önmagadra, az álmaidra, a jóságba és az igazságba vetett hitedre, és egyetlen percre se tagadd meg ezeket! Miért pazarolnád el arra az idődet, hogy önmagad árnyéka légy, mikor a napfénye is lehetnél?
Ha a saját meggyőződésed vezet, egyszerre elkezd előtted kinyílni minden és jól érzed magad a bőrödben. Nemcsak a Nap mosolyog, hanem a lelked is. A szél pedig a hátára vesz, és felröpít a felhőkig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése