Angyal embernek álcázva

Jössz a semmiből, úttalan utakon egy új világ határa felé. Tele álmokkal, a célod már a szívedbe égett rég. Érzed, hogy az idő nem vár rád. Lépést kell tartanod vele, és kihasználni, megélni, amit lehet. Teszed is magától való természetességgel. Újra és újra. Mégha a mélységek olykor a kedvet is szegik, és lelked fájdalmának mázsás súlyát mosolyba forduló arccal hordoznod kell. Mintha egy játék baba lennél, akin nem látszik semmi, bármi történik is. De ember vagy. Nem mozdulatlan műanyag. És mindig megteszed a következő lépést, amit a szíved diktál. Az utolsó utáni pillanatig is. Lelked vihara azonban belül marad, és csak az számít, amire az álmod inspirál. 

Úgy kelsz fel minden reggel, hogy megtörténik a csoda. A csoda. Amire vágysz. A csodának azonban nincsen konkrét formája. Csak lényege, hogy az élet megváltozik, és eljön egy fordulat. Amikor nem csak az új világ határához érsz, hanem át is lépsz rajta. És ott önmagadban elég vagy. Milyen naiv elképzelés! - mondják a realista kritikusok. De te nem vagy sem realista, sem kritikus, csupán az ideák világának egy apró darabja. Örök és változatlan érték számodra az önzetlenség, a jóság, az igazságosság. S hiszed, hogy az élet töredékességben is megcsillan a képmásuk.

Valóban megcsillan. Amiben hiszel, valósággá lesz. Mert hirtelen egy embernek álcázott angyal jelenik meg előtted, aki megfogja a kezed. Egyszerre minden könnyebb. A föld és az ég összeér. Az új hajnal harmata borít be mindent a felkelő Nap felől érkező angyal sugarai alatt. A fénysugarak átlátszóan tiszták, mégis oly sok színe van. Az egyik a tiszta fényű önzetlenség, amellyel érted cselekszik. Csak jót ad, szívét veled megosztva. Mert megteheti. A másik szín az elfogadás harmóniája. Nem számít semmi, csak te, csak az, ami a lelkedben van, és amit magadból megmutatsz. Nem több és nem is kevesebb. Éppen az a lényeg, ami téged egyedivé tesz. S már bátorít is, és vezet, hogy lásd, mivé lehetsz, hogyan bontsd ki te is színeidnek minden árnyalatát. Erejével felemel, s pár pillanat múlva már vele szárnyalsz a felhők felett mindennél sebesebben. 

Azt érzed, hogy a JóIsten ennél közelebb már nem is lehet. Örömkönny csordul végig az arcodon. Mert a hited bizonyságot nyer: angyalok igenis léteznek. Csak az angyal embernek álcázva jelenik meg. De felismerhető mindig, mert a benne lévő szeretetnek mennyei érintése van. Napsugarat szór szét. Nyomában virág nyílik, és a boldogság határtalan.

Csak a cél számít

Csak a cél számít. Oly sokszor hallottad már, egyenes megfogalmazásban, de kifordítva is. Egyenesen, bátran, felemelt fővel, tiszta lélekkel kimondva, ahol a szív hangja dobbant meg minden egyes szóban. A varázsa alól nem tudtad kivonni magad. Megfogott, vitt, és hordozott magával. Itt nem volt kérdés a hogyan. Mert az igaz szív csak igaz tetteket és szavakat enged meg. Kétes értékű eszköz nem volt, és nincsen egy sem. Oly egyszerű lenne a világ menete, ha minden ember így érezne, cselekedne, s haladna előre. De a valóság nem ilyen.

Mert vannak kifordított életek, szavak, ahol valóban csak a cél számít, és a hogyan nem. Lehet mindent, és annak az ellenkezőjét is. Lélektelenül, kegyetlenül, hamisan. A legjobbakat is a földre kényszerítve, egyen-egyenként összetörve őket, kik lerogyva mégis megpróbálják összerakni darabokra hullt álmaiknak szilánkjait utolsó erejükkel.

Csak a cél számít, az eszköz nem - egyre jobban harsog, és úgy érzed, hogy te, aki tiszta lélekkel és álmokkal útnak indultál, vesztésre állsz. Vesztésre, mert a harsogók kereszttüzében vagy, és útonállókként keresztezik az utad, hogy amit elkezdtél ne folytathasd, és ne tehess egyetlen lépést sem tovább.

Azután veszel egy mély lélegzetet. Nem adod fel. Hiába minden árny, hitetés, megfélemlítés. Új útra térsz, a régit ott hagyod azoknak, akik mohón elidegenítették tőled. Mert a hit a szívedből nem szakítható ki, és a remény még mindig benned él.

Az élet folytatódik tovább. Te is mész tovább, és ott munkál benned, hogy a cél számít, és a hogyan nem kérdés. Mert az igaz szív csak igaz tetteket és szavakat enged meg. Kétes értékű eszköz nem volt, és nem is lesz. Csak egyszerűen teszed, amire az álmaid sarkallnak, és a gondviselés kezébe belehelyezed magad - ismét, folytatólagosan.

Nem meseszerű ez. A jó ereje is ugyanolyan valóságos, mint a rosszé. Csak a jónak több idő kell, hogy kibontsa a szirmait. A rossz könnyebben halad előre, de lelket metsző eredményessége csak időleges, és oda hull, ahonnan támadt, a száraz porba. A gondviselés pedig téged odavisz, hol az álmaid valóra válnak, olyan módon, ahogyan azt nem is vártad.

A cél számít és az eszköz is. Ne gondold, hogy ezzel az érzéssel és elszánással egyedül vagy. Sokan voltak előtted, és sokan vannak melletted most is, kiket ez vitt és visz előre. Köztük téged is. Csak nyisd fel a szemed, és ne add fel sohase a hited ebben!