Karácsony előtt kérések záporoznak, érzések, gondolatok kavarognak. Az ember azt szeretné, ha az álmai valósággá válnának. Kicsiny és nagy is.
Karácsony előtt milliónyi kérés szólal meg, megfogalmazva azt, hogy mire vágyik a szív és a lélek. Egy új játékra, ami még nincsen meg. Egy új ruhára, ami divatos, és megadja azt az érzést, hogy megjelenésed csaknem tökéletes. Egy új könyvre, ami a gondolatok világában izgalmas kalandokra hív, és egy-egy csendes órában majd felüdít. Egy hasznos eszközre a háztartásban, ami segíthetné a mindennapi házimunkádat. Egy ékszerre lehet, és ahogyan kutatod vágyaid és álmaid mélyét, legvégül arra jutsz, hogy nem akarsz egyebet és nem vágysz másra, csak egyetlen pillantásra. Egyetlen pillantásra, hol a szívetek összeér, és csak, egyszerűen és tisztán a szeretet az, ami igazán él. Azzal az örömmel, hogy végre együtt vagytok. Együtt. És ha tehetnéd családod tagjaira tűznél szalagot, mert az, hogy ők itt vannak Veled, a legnagyobb ajándék, amit kaphat az ember.
Nem mindig gondoltad talán így. Nem mindig, mert oly természetes volt, hogy a családod Veled lehet. Ez a megajándékozottságod olyan természetes volt, hogy észre sem vetted. Gyermekként különösen. Azután rádöbbentél, hogy amit természetesnek hiszel, korántsem az. Ajándék az, hogy ott vannak melletted, és Te velük lehetsz. A legcsodálatosabb dolog, ha az ünnepeket is együtt tölthetitek. Az ünnep után pedig a hétköznapokat, hol a munka, a tanulás, a különórák és a teendők megszervezése a legfontosabb, de mégis együtt vagytok, lehettek, s a szeretet tart egyben. Mert ha szeretet van, minden megvan. A kihívást jelentő feladatoknak is lesz megoldása, a kérdések sem maradnak nyitottan, a válaszok meglesznek, előbb vagy utóbb kiderül minden.
Karácsony előtt az ember számba veszi azt, ami nincsen még meg. Ám azt is, hogy miért mondhat köszönetet. Azért, ami természetesnek tűnik, de mégsem az, és csak a nehéz fordulópontokon, szenvedésben, a halál árnyékának mélységes völgyében és az elszakítottság helyzetében derül ki, hogy amit oly egyértelműnek és kiszámíthatónak tartottál eddig, nem az. Hálával fogadod azt, ha mégis a jóban van részed, örülve minden reggel a felkelő Nap fényének. Örülve, és nem sopánkodva. Mert van árnyék, az igaz. Sőt sötétség is, de fény is van mindig. Ami először lehet csak pislákol, azután izzik és eljön a pillanat, amikor minden fényárban úszik.
Karácsony előtt a kislányom is összegezte a benne lévő érzéseket, és az iskolában egy rövid imádságban írta le mindezt egy karácsonyi képeslapon, és itthon az utolsó tanítási nap után nekem megmutatta. “Köszönöm Istenem, hogy van hol laknom, vannak szüleim, van mit ennem, és iskolába járhatok. Köszönöm. Kérlek Istenem, hogy legyen mindenki kedves és elfogadó, legyek jó tanuló, ne legyenek hajléktalanok, és ne legyenek gonosz emberek! Ámen.”
Amikor e sorokat olvastam könnyes lett a szemem. A meghatódottság ott volt biztosan, és az öröm is, hogy a kislányom érzi a karácsony, és magának az emberi életnek a lényegét. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne, ha az utolsó szavait nem kellett volna papírra vetnie. Valóban édeni lenne az élet, nem lenne sok vita, bántás és szenvedés sem. Ám a világ, és benne az ember nem ilyen. Ha azonban egyszer a kérése valóban valósággá lehetne, akkor nem is emberek, hanem angyalok népesítenék be a Földet. A Biblia szava pedig nemcsak Jézusra lenne igaz, hanem mindnyájunkra. “Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (János 1,14) Az Ige, Isten Szava, Lelke, Ereje, Szeretete, Kegyelme és Igazsága. Mivé lehetne az ember? Milyen igaz és jó utat mutat Jézus, s mégis a sötétség, a gonoszság ereje még az Ő fényét is körülvette.
Közeledik a karácsony. Közeledik, amikor Jézus születésének története elevenedik meg, amit elmondunk újra, és melegszünk a szeretet fényénél egy kicsit. Pedig a karácsony arra hív, hogy ne csak melegedjünk e fénynél, hanem magunkba fogadjuk, hogy szeretni az életünk minden napján tudjunk. Szeretni őszintén és igaz módon, kedvesen és elfogadóan, nem akarva és nem adva rosszat senkinek sem.
Karácsony előtt megannyi kérés fakad fel Belőled, megfogalmazva azt, hogy mire vágyik a szíved, miről álmodik a lelked. A sok újdonság között valami régire: az együttlét örömére, amit a szeretet tart egyben. Ez olyan ajándék, amit nem veszíthetsz el soha, és nem kell hozzá táska sem, hogy magaddal vidd, elég csak az egymásért dobbanó szív.
