Tartsd oda...

Tartsd oda a másik arcodat is, ha bántanak. Mert így csak elszenveded, és nem folytatod az erőszakot. S győztessé válsz, mert az erőszakot szelídséggel, a gyűlöletet szeretettel fedezed el.

Tartsd oda a másik orcádat is. Oly lehetetlennek tűnik, mert az ember ösztönből egyből visszaütne. De akkor hol van, hol van az Istentől való Lélek Benne? Ha visszaütsz, a sötétség Téged is elnyel, és nincsen, nincsen Fény Benned.

Tartsd oda a másik arcodat is, és közben/utána kulcsold kezed imára. Imára azért, aki ádáz ellenségként üldöz féktelenül. Imádkozz Érte/Értük, hogy Fényt, józanságot és hitet nyerjen/ek. Hogy ne a Rossz, hanem a Jó sokasodjék. Az Áldás vegye át az Átok helyét, és így találja meg az ember az Istentől rendelt helyét.

Tartsd oda a másik arcodat is. Felszólítás. Felszólító jel kellene a végére. Mégsem teszel felszólító jelet. Mert ez számodra már belső késztetés, mi természetes, mivel kijelented az Istentől való Igaz Szeretetet és Békességet.

Tartsd oda a másik arcodat is. Kinek odafordítod a másik arcodat, más, mint Te. Nem ismeri a szeretetet, az alázatot és az igazságot. Csak a sötét indulatot – mi ráborult és teljesen megkötözte a Szívét. Odatartod a másik arcod, és ezzel megmutatod a mennyei Másságot, Másságod. És juttatsz Neki a Benned lévő Fényből, mikor a Keze az Arcodhoz ér ütésre készen. Te Más Vagy. Nem csak mondod, hanem meg is mutatod. Fény tölt be. Hiszed, vallod, megéled. Nem a féktelen Gonoszság uralja az Életed, hanem Maga a JóIsten.

Tartsd oda a másik arcodat is. És Te odatartod büszkén és bátran, Szemed sugarát a Másik örvénylő tekintetébe küldve, tanújelét adva ezzel, hogy a Másikat a JóIstenre bízod. Sorsa Tőled független, mert a rosszért rosszal Te nem fizetsz meg. És Dávid imádsága lesz kenyérré, és mondod szelíden újra és újra: „Isten az én védőpajzsom. Ő menti meg az igaz szívűeket. Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat, ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz: maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak. Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem. Gödröt ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe. Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére. De én dicsőítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.”(Zsoltárok 7,11-18)

Kék Pillangó

Tegnap, ma és holnap. A múltad a sarkadban van, miközben éled a jelent a szíved már a holnapban dobban meg. Oly sok minden változik: szó szót követ, érzések, vélemények tárulnak fel, új kihívás, új feladat, új út nyilatkozik meg. S bár múló percek bontják virágait a változhatatlanság és a változás kettősségében, szívedre ül egy Kék Pillangó. Kék Pillangó, ki könnyed és kecses. Látod őt, és  mögötte a szikrázó kék Eget.

Kék Pillangó. Oly finom az érintése, és úgy érzed, mintha egy Angyal simogatna meg, ki Magához emel, egyre-egyre feljebb. A Kék Pillangóval együtt szárnyal a Szíved, a Lelked. S bár tanít a tegnap, a tegnapok súlya, és gomolyog a holnap homálya, a Lelked mégis-mégis könnyű, mint a Kék Pillangó maga.

A Lélektelen Értelemnek mindez megmagyarázhatatlan, mert az mindig a gondok nehezékét kutatja, és adja földhöz ragadtan, nem látva meg a Kék Pillangót soha. Csak a sötét iszapot, a hamut és a port, és elvész annak fellegében, mintha nem is volna Lélek, csak a test kívánsága, mely mindig többet akar megmarkolni, egyre-egyre jobban szorítani, és a Kék Pillangót örökre száműzni, hogy Te se higgy és ne Szeress, csak az iszapot nézd, és kietlenségben éld magányosan az életed.

Kék Pillangó, szárnyát a hit és a szeretet szőtte. A hit és a szeretet a JóIstenben, és a JóIstentől való emberekben. S ahogy repül és emel Téged, a meg nem szűnő reménység Fénye fon körbe. Sok csalódás után és között, ezért nem vagy csüggedt. Bátran, erősen és tiszta tekintettel nézel előre. A Kék Pillangó ott van a Szíveden – Veled van a JóIsten, és a JóIstentől rendelt emberek fogják a Kezed. Már tudod, hogy ez mit jelent. Értékeled, úgy, ahogyan kell. Mert bár a Kék Pillangó könnyed szárnyalása emelt mindig a magasba, de régen nem ismerted a hitetlenség és a gyűlölet eleven mélységét, mely meg akart emészteni.

A Kék Pillangó a legértékesebb kincsed, hisz a hit és a szeretet szárnyal Benne. A Kék Pillangó nélkül élő ember a legszegényebb. Megfosztott. Igazából nincsen, nincsen semmije. Elengedi a pillangóját a szenvedés tűzében, vagy csak lemond róla, mert nem tud mit kezdeni Vele. Hit, szeretet oly ismeretlenül cseng a Lélektelen Értelemtől vezérelt embereknek. Bántani, ütni, félrevezetni és a JóIstent az élet színteréről száműzni a legkönnyebb út, a legemberibb. Ám megállni, a Kék Pillangónak a Szívedet átadni és egészen, egészen a hatása alá kerülni, az már a Lélektől való indíttatás sugallata, és sohasem emberi erőlködésből fakad.

Te és a Kék Pillangó. Kék Pillangó, kinek alakja felsejlik újra és újra a múlt fátyolából, sugárzik mindig a mai napból. S érzed, tudod, hogy a holnap homályában is igazán megcsillanni a Kék Pillangó fog. S bár sírásra mindig lenne okod, mégis, mégis Derűs az Arcod…