Inspiráció

Inspiráció. Sugallat, ihlet, mi elérkezhet hozzád egy szóban, egy gondolatban, vagy csak egy dallamban, és feltárul Előtted egy tiszta, egyszerű és egyértelmű világ képe, amiben egészen otthon vagy. 

  Inspiráció. Sugallat, ihlet, ami munkára, alkotásra késztet. Hol a Lélek diktál, és te igazából írnok vagy, pontosabb egy ember, akit a Lélek tüze hajt. Lelked olyan, mint a szelet kapott vitorlás hajó. Mi megy előre, még akkor is, ha körülötted hullámzik a víz, ellenszél támad, vagy morajlik a mély. De belül csend és nyugalom vesz körül, mégis tele vagy hévvel. Úgy érzed szárnyalsz. Szárnyalsz könnyeden. Tűz ég a szemedben, az alkotás lángja, Lélek súgta álmok sugara csillan meg előtted, és lassan a szavak összeállnak egy egésszé. Múlnak az órák, és mégis mintha az egész egy pillanat lenne.

Inspiráció. Sugallat, ihlet, ami folytonos munkára, alkotásra késztet. Tegnap letetted, ma felveszed újra a tollat, és írod a jövőd hittel, elszánással. Mintha egészen ifjú lennél, kinek a szívét csak az álmai töltik be, és nem lenne mögötte göröngyös út, csak olyan, mi virágokkal van tele. Megállsz. Elgondolkozol azon, hogy ki is vagy, mi van mögötted, mi van a lábad alatt és mi lehet még előtted. Tudod, hogy voltál feljebb, sőt lejjebb is. Ismered a göröngyös, de a virághímes ösvényt is.  Egyszer váltják egymást, másszor egyszerre vannak jelen. Ám mégis, újra és újra a göröngyök dacára csak a virágokat látja szemed. Először egyet, azután többet, és tudod, hogy majd a göröngyök nélküli virágoskertet eléred. Felsóhajtasz. Talán nincsen is ilyen, mert a rossz és jó mindig karöltve jár, ám a rossz is, a szenvedés is a jóra inspirál, arra, hogy szíveddel, lelkeddel csak virágokat láss. Az álmok szőtte világon túl, a valóságban is az álmok világa jelenjen meg, és kevesebb legyen a göröngy, és több az öröm, igazi a szeretet, több az édes illat, a színek magával ragadó kavalkádja, hol az emberben tényleg megmutatkozik, hogy a Teremtő igazi képmása. 

Inspiráció. Sugallat, ihlet, mi a göröngyök és a virágok  között  érkezik és érint meg. Göröngyök, de jó hogy vannak! Mert élesíti szemed a jó meglátására, elszánttá és kitartóvá tesz, acélossá kovácsolva hited.  A hited, ami olthatatlanul lángol Benned, a külső szemlélő számára talán felfoghatatlan ez. Felfoghatatlan addig, amíg nem álmodik ő maga is csupa virágról a göröngyök talaján állva.  Szünetet tartasz. Mert egy kérdés most megállít. Ember és ember között mi lehet az igazi különbség? Hisz míg az egyik ember a virágokat látja, keresi a jót és fűti az alkotás vágya, a tett és a szó szinkronitása, addig a másik ember csak a göröngyöket látja. Miért? Szorít a kérdés. Mert a göröngyök valóságát egészen megszokta már, vagy mert ez az igazi hangja. Akár megszokta, akár a göröngy feketesége az igazi hangja, megmutatkozik, hogy nem tud igazán álmodni, magasabbra nézni, a göröngyöktől elrugaszkodni. A lelke is egészen göröngyös, már-már fekete, hol szeretetben nem izzik a Lélek, csak az érdek, az akarat nyer teret. Hála helyett csak panasz, keserűség terem, és a számonkérés kap helyet. A jóban is csak hibát keres, és ha nem talál eleget, a jót egyszerűen átnevezi rossznak, a hamisságtól nem riad vissza. Az útját, ha szegélyezi is egy-két virág, nyomban eltapossa, hogy ne érezze sem ő, sem más az illatát, nehogy kiderüljön,  hogy igenis lehet más a világ, a valóság, hogy a mélység felett van  magasság, van szárnyalás, van virág.

Inspiráció. Sugallat, ihlet, mi Felülről érkezik és Téged is felemel a magasba! Kitágul a látóhatár. Az Ég és a Föld össszeér, valóban találkozik. A találkozás sugarában a fény egészen körbefon, s tudod, érzed, hogy az a feladatod, hogy megtégy azért mindent, hogy ne a göröngyök, hanem a virágok világa legyen az embereknek az igazi valósága.

Inspiráció. Sugallat, ihlet azt súgja: - Fordíts, fordíts lelked, szemed a virágok felé, még akkor is, ha túl sok a göröngy, a virág pedig kevés vagy nincsen is. Hidd el, és vedd komolyan a virágoskert nem álom pusztán vagy utópia! Erre Te Magad vagy a példa, hisz a Felülről érkező inspiráció, sugallat, ihlet virágot hoz Neked, nem is egyet.

Kérések

Karácsony előtt kérések záporoznak, érzések, gondolatok kavarognak. Az ember azt szeretné, ha az álmai valósággá válnának. Kicsiny és nagy is. 

Karácsony előtt milliónyi kérés szólal meg, megfogalmazva azt, hogy mire vágyik a szív és a lélek. Egy új játékra, ami még nincsen meg. Egy új ruhára, ami divatos, és megadja azt az érzést, hogy megjelenésed csaknem tökéletes. Egy új könyvre, ami a gondolatok világában izgalmas kalandokra hív, és egy-egy csendes órában majd felüdít. Egy hasznos eszközre a háztartásban, ami segíthetné a mindennapi házimunkádat. Egy ékszerre lehet, és ahogyan kutatod vágyaid és álmaid mélyét, legvégül arra jutsz, hogy nem akarsz egyebet és nem vágysz másra, csak egyetlen pillantásra. Egyetlen pillantásra, hol a szívetek összeér, és csak, egyszerűen és tisztán a szeretet az, ami igazán él. Azzal az örömmel, hogy végre együtt vagytok. Együtt. És ha tehetnéd családod tagjaira tűznél szalagot, mert az, hogy ők itt vannak Veled, a legnagyobb ajándék, amit kaphat az ember.

Nem mindig gondoltad talán így. Nem mindig, mert oly természetes volt, hogy a családod Veled lehet. Ez a megajándékozottságod olyan természetes volt, hogy észre sem vetted. Gyermekként különösen. Azután rádöbbentél, hogy amit természetesnek hiszel, korántsem az. Ajándék az, hogy ott vannak melletted, és Te velük lehetsz. A legcsodálatosabb dolog, ha az ünnepeket is együtt tölthetitek. Az ünnep után pedig a hétköznapokat, hol a munka, a tanulás, a különórák és a teendők megszervezése a legfontosabb, de mégis együtt vagytok, lehettek, s a szeretet tart egyben. Mert ha szeretet van, minden megvan. A kihívást jelentő feladatoknak is lesz megoldása, a kérdések sem maradnak nyitottan, a válaszok meglesznek, előbb vagy utóbb kiderül minden. 

Karácsony előtt az ember számba veszi azt, ami nincsen még meg. Ám azt is, hogy miért mondhat köszönetet. Azért, ami természetesnek tűnik, de mégsem az, és csak a nehéz fordulópontokon, szenvedésben, a halál árnyékának mélységes völgyében és az elszakítottság helyzetében derül ki, hogy amit oly egyértelműnek és kiszámíthatónak tartottál eddig, nem az. Hálával fogadod azt, ha mégis a jóban van részed, örülve minden reggel a felkelő Nap fényének. Örülve, és nem sopánkodva. Mert van árnyék, az igaz. Sőt sötétség is, de fény is van mindig. Ami először lehet csak pislákol, azután izzik és eljön a pillanat, amikor minden fényárban úszik.

Karácsony előtt a kislányom is összegezte a benne lévő érzéseket, és az iskolában egy rövid imádságban írta le mindezt egy karácsonyi képeslapon, és itthon az utolsó tanítási nap után nekem megmutatta. “Köszönöm Istenem, hogy van hol laknom, vannak szüleim, van mit ennem, és iskolába járhatok. Köszönöm. Kérlek Istenem, hogy legyen mindenki kedves és elfogadó, legyek jó tanuló, ne legyenek hajléktalanok, és ne legyenek gonosz emberek! Ámen.”

Amikor e sorokat olvastam könnyes lett a szemem. A meghatódottság ott volt biztosan, és az öröm is, hogy a kislányom érzi a karácsony, és magának az emberi életnek a lényegét. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne, ha az utolsó szavait nem kellett volna papírra vetnie. Valóban édeni lenne az élet, nem lenne sok vita, bántás és szenvedés sem. Ám a világ, és benne az ember nem ilyen. Ha azonban egyszer a kérése valóban valósággá lehetne, akkor nem is emberek, hanem angyalok népesítenék be a Földet. A Biblia szava pedig nemcsak Jézusra lenne igaz, hanem mindnyájunkra. “Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (János 1,14) Az Ige, Isten Szava, Lelke, Ereje, Szeretete, Kegyelme és Igazsága. Mivé lehetne az ember? Milyen igaz és jó utat mutat Jézus, s mégis a sötétség, a gonoszság ereje még az Ő fényét is körülvette. 

Közeledik a karácsony. Közeledik, amikor Jézus születésének története elevenedik meg, amit elmondunk újra, és melegszünk a szeretet fényénél egy kicsit. Pedig a karácsony arra hív, hogy ne csak melegedjünk e fénynél, hanem magunkba fogadjuk, hogy szeretni az életünk minden napján tudjunk. Szeretni őszintén és igaz módon, kedvesen és elfogadóan, nem akarva  és nem adva rosszat senkinek sem.

Karácsony előtt megannyi kérés fakad fel Belőled, megfogalmazva azt, hogy mire vágyik a szíved, miről álmodik a lelked. A sok újdonság között valami régire: az együttlét örömére, amit a szeretet tart egyben. Ez olyan ajándék, amit nem veszíthetsz el soha, és nem kell hozzá táska sem, hogy magaddal vidd, elég csak az egymásért dobbanó szív.